Valaki megátkozott minket? Hogyan lehet tenni ellene?

Hát mi is voltunk ilyen cipőben. Már én is azt mondogattam sokat hogy minket is megátkoztak. De aztán próbáltam összeszedni azokat a dolgokat amik még jók és szépek az életemben és megpróbáltam úgy felfogni ezeket a nagyon nehéz dolgokat, hogy ezeket át kellett élnem ahhoz, hogy a jövőben majd alkalmas legyek valamilyen dolgokra. Aztán lehet hogy ez hülyeség, de segített kicsit átlépni a dolgokon.

Most csak arra az egyre gondolj hogy ott a kicsi, egy kis élet.

Nagyon sajnálom, hogy a férjed így jár folyamatosan. Meg hát ez a kocsi. Sajnos a mai munkahelyeken ez van.

Próbálj meg erős lenni! Kívánom neked hogy végre végeszakadjon ez a negatív sorozat! És legalább ennyi jó jöjjön mint most volt a sok rossz!

Minden ami történik hordoz számunkra valami tanulságot.

Nekem a ti pech-sorozatotok azt, hogy a "sors" sorra elveszi tőletek azokat a dolgokat amik valójában haszontalanok, értéktelenek (bár megszoktuk, szeretjük, kényelmes stb). Valószínűleg azért, hogy a fontos dolgokra koncentráljatok. Egymásra, a gyerekre. Azokra az értékekre amelyek nem pénz alapúak. :))

Ha így nézed, nem sorscsapás, hanem útmutatás a helyes értékrend és a mély, odafigyelő kapcsolatok felé. :)

Addig fog tartani, amíg képesek lesztek arra, hogy lelketeg legmélyéről azt mondjátok, hogy "mindez nem fontos. Semmi sem fontos, csak az, hogy együtt vagyunk, hogy szeretjük egymást, hogy bízhatunk egymásban, támogatjuk egymást a bajban is és bármikor. Ha így van, minden megoldódik. Lesz fent is."

Szerintem léteznek átkok, és ezellen azt teheted, hogy leveteted egy hozzá értő szakember segítségével. Ő meg tudja mondani, hogy egyáltalán van-e rajtad, vagy sem. Egy ismerősöm azon nyomban könnyebbült meg, mihelyst a táltos levette róla az átkot.

Vagy "visszaküldöd" az átkot a feladójának, aki rádküldte - ezt azonban nem ajánlom.

A pozitiv gondolkodás erelyét is fontosnak tartom, de én a te esetedben - mert ez már tényleg túlzás - azzal a válaszadóval értek egyet legjobban, hogy az élet jelzést akar küldözgetni ezzel nektek.

Valamifajta hasonló cipőben járok most én is. Az álláskeresést már nem is erőltetem, mert érthetetlenül otromba hozzáállást kapok vissza a munkáltatóktól.

Ezt én úgy értékelem, hogy az élet mosmár saját maga késztet arra, hogy hagyjak már fel végre olyan állásokra való jelentkezésekkel, amiket valójában ki nem állhatok. Tehát stop. Inkább azon kezdek gondolkodni, melyik volna az a munka, amit tényleg élveznék csinálni az életben.

Ez csak egy példa volt tőlem, de nálam is vannak technikai problémák is sűrűn. És egyetértek. Azért vannak, mert nincs is rájuk olyan szükségem.

Fel a fejjel!