AZ inga milyen alapon működik? Tényleg igaz az inga?

Én nem hiszek benne.

Az inga működik, de persze vannak korlátai. Az inga nem külső kommunikációs forrás, hanem a tudatalattival köt össze. A megérzések a tudatalattidon keresztül közelítenek meg téged, mégha a forrásuk nem is a tudatalatti. Az inga pedig azért mozog, mert a kezed finommotorikus mozgással megmozdítja.Lehet vele külső forrásokkal kommunikálni, csak nem éri meg, mert kimerítőbb mint ha csak önmagadnak tennél fel kérdéseket. Mindenképpen határozott igen, és nem jelzéseket kell kiderítened ahhoz, hogy dolgozni tudj vele.

alaptalan hülyeség, de ha hiszel benne akkor segíthet neked... minden ilyen az emberi agyban dő el, nincs itt szó semmiféle túlvilági szarról vagy ilyesmi, csupán a hit és az emberi agy szüleményei ezek. nem azt mondom, hogy ne csináld, csináld ha segít de nem éppen a legokosabb döntés

az inga kizárólag némoni malipuláció, kihasználja az emberi tudatlanságot. minden inga veszélyes. ha elsőre nem működik, az nem azt jelenti hogy valaki rosszul csinálja, hanem diregt nem forog, hogy az emgert még jobban kíváncsivá tegye. aztán amikor az ember boldogan él az ingával,később rájön mivel is áll szemben! alattomos démonok malipulálnak! hogy miért? hogy végén elkeserítsék az embert. vigyázzatok mert az életetekkel játszotok.

Nagyon fiatal koromban foglalkoztam ingázással, pálcával, megérzésekre való figyeléssel... Mikor meg akartam tudni, hogy az inga, és a többi dolog működik-e, egy kísérletet végeztem... Megkértem az apámat, hogy dobjon ki egy ólomból készült kis csúzliba való golyót a földszinti lakásunk ablakából, az udvarra... Annyira komolyan gondoltam a tesztet, hogy még a helységből is kimentem, míg kidobta a golyót, nehogy befolyásoljon... Bár sok gyakorlatom volt az inkával, és a pálcával, de valahogy mindig ott motoszkált bennem a szkeptikus én... Kimentem az udvarra (mindez am sütétedés után történt, nagyon kevés fény volt az udvaron, az is lapos szögben, a fűcsomók között már koromsötét volt... A pálcát mindig durvább nagyolásra használtam, azzal a telken felmértem néhány irányt vele (kiváló iránymutató a pálca, ellentétben az ingával)... közel mentem ahoz a helyhez, ahol az irányok metszették egymást, ingára váltottam... Az ingát arra kértem, hogy mutassa ha közeledek, és nyugodjon, ha távolodok.. jobb kézben az inga, bal kezemet mozgattam.. Az inga nagyjából végig nyugodt volt, de egyszer annyira kimozdult, mintha meglökték volna a kezem... aztán megint... Letérdeltem, hogy na akkor most jön a tapogatózás, de nem jött... Mikor a földhöz értem letérdelve, egyből a kezembe akadt az ólomgolyó... Egyszerűen sokkolt, nem hittem annak, ami velem történik.. Az apám végig nézte, ő is meredt szemmel nézett... Fantasztikus volt! Ugyanakkor.. az életem mégsem ebbe az irányba haladt... Az ilyen szintű érzékenységnek megvan a maga árnyoldala.. Az emberektől érkező energiákra is ugyanennyire fogékony voltam már, egy kis szarkazmuson képes voltam vérig sértődni, teljesen kezdtem kikészülni, mindent túlreagálni, érzelmileg teljesen labilissá váltam.. Akkor feltettem a polcra, és soha többet nem foglalkoztam a radiesztéziával... Utána néhány hónapon belül helyre állt az "érzékenységem", és normális élettel folytattam az azóta elmúlt csaknem 20 évet, informatikus lettem, és maradok két lábbal azóta is a realitások talaján, nem piszkálom az energiákat... :-) Ennyi..