Folyamatos támogatásra szorulok lelkileg. Hogyan tudom ezt biztosítani magamnak, hogyan tudom ezt valóban érezni?

Az a fő probléma, ami minden szenvedésed forrása, hogy tévesen az érzésekkel és gondolatokkal azonosítod önmagad.

Vegyünk egy példát, szorongani kezdesz és ez annyira áthat hogy már az utcára sem mersz kimenni, a valóságban talán éppen az otthon nyugalmában vagy, de az érzések elragadnak és megbénítanak azzal hogy a szorongás eluralkodik rajtad. Tehát csak tudatosítani kéne magadban hogy ezek csupán érzések és gondolatok, nem azonos a valósággal. Mindig az a valóságod ahol éppen vagy testileg, ha az utcán körbeállnak és összevernek az tényleg rossz történés, de ha az otthon nyugalmában a fejedben lévő szorongást előidéző gondolatoknak és érzéseknek hiszel, az nem valós, ezt vedd észre, légy rá tudatos, kezdj önkutatásba, figyelj befelé és kifelé egyszerre, légy rá tudatos hogy hol vagy testileg és hol vagy fejileg. Mindig ahol testileg vagy, azt fogadd el valóságodnak és vedd észre hogy ami közben a fejedben jár az nem valós, csak gondolatok és érzések, ezeket nem kell elutasítani sem, csak légy tudatában ahelyett hogy elragadnának, vagy hogy szembeszegülnél velük. Ha szembeszegülsz velük, az azt jelenti hogy hiszel a hatalmukban és így csapdában tartanak. Találd meg önmagadban azt aki mind a külvilág és mind a belvilág tudatában van, különben a gondolatok és érzések messze visznek a valóságtól, akár az őrületbe is kergethetnek. Szóval neked nem képzelt barát kell, hanem az ellenséges érzéseket kell önmagadban leleplezned, hogy azok valójában semmik, nem valósak.