Tegyük fel, hogy nincs élet a halál után. Ez azt jelenti, hogy senkire nem fogunk emlékezni az üres semmiben? Nem féltek ettől?

Félelemmel tölt el, hogy soha többet nem fogok magamról tudni, a végtelenségig és ez nagyon felfoghatatlan.

Tudom hogy ez akkor már nem fog engem zavarni, mert tudni sem fogok róla.

21-es!

Sajnos ez van -feltehetően. :/

20-as! 13-as vagyok.

Te végig a tapasztalásról írsz, de én arról hogy a tapasztalást és a tapasztalót megelőzi valami, ezért hoztam fel az álom példáját, mert ott is az álombéli karakterrel vagyunk azonosságban míg álmodunk, holott csak a figyelmünk valós, a figyelem terében jelenik meg az álomvilág és annak karakterei, majd azonosságot élünk meg az álombéli karakterünkkel míg az álom tart, de felébredve mi marad? Megint csak a figyelmünk, és ez a figyelem ebben az ébrenléti állapotban a test elmével él meg azonosságot, hogy én ez a test vagyok, és ez egy tartós állapot, mert ugye hosszú évek óta létezünk ezzel a testtel azonosságban. Aztán a test meghal és csak a figyelem tere marad, nincs álombéli test és nincs emberi test, csak az üres figyelem, itt nincs mit tudni és nincs mit megismerni, csak a lét érzet marad hogy vagyok, és ez a vagyok érzet az örök lét üdvében ragyog. Hogy miért örök ez a lét? Mert nincs idő. Az idő fogalma akkor jelenik meg, amikor a figyelem üres terében megjelenik egy forma, ahogy megjelenik egy forma a figyelem üres terében, azzal bezár némi teret az ürességből, ezzel létrejött a tér, és egyben az idő fogalma is, mert a formának van keletkezési és elmúlási ideje, tér+idő=univerzum. De ami végsősoron vagyunk, az nem más mint az örök figyelem, ami hasonlattal szólva, beleálmodja magát az univerzumba, és ott felveszi a végtelen számú létforma azonosságát, és a sokaság illúzióját. Tehát a tapasztalás azzal ér véget hogy a tapasztaló belehal az egyetlen igazságba, ahol nincs mit tapasztalni, mert minden egyetlen figyelemként ragyog, nincs én és te, nincsenek mások, csak az egyetlen létező örök figyelme, aminek terében létrejönnek a formák és a formák tudatossági szintjei. Az út ide maga a meditáció és az önkutatás, ahol nem kifelé figyelünk a világ dolgaira, hanem befelé figyelünk, hogy miből ered a figyelem, míg végül a figyelem forrására lelünk és rossz szó rá, de hamis időleges lényünk belehal ebbe az örök időtlen forrásba, ami valójában vagyunk, és ami marad, az az örök jelenlétünk. Hiába olvasunk erről könyveket, ezt csak magunk tapasztalhatjuk meg.

13-as!

Őszintén nem értem miről beszélsz!

Nekem ez magas, de legalább vállalom!

Szerintem nem kell túlmisztifikálni ezt.

Nincsen semmi a halál után, ugyanaz mint mikor alszunk.

Szerintem.

Amikor meghalunk, hogy jön ki a testből bármi is, és él önálló tudatos életet?

Meg mi értelme lenne ennek?

Mi értelme van az újboli leszületésnek?

Meg majd a semmi ami kijön a testből beleköltözik egy másik testbe, viszont ott az agy irányít majd mindent?

Áhhhhh.

Szerintem badarság.

A halál után kampec, semmi de semmi nincsen - szerintem.

De tényleg nem értem amit írsz, annyira bonyolult.

Te úgy gondolod, hogy mikor meghalunk akkor látjuk ugyanúgy az fákat és a hegyeket?

Éhesek leszünk, szomjasak, kell majd aludni?

Nem, ez szerintem hülyeség. :/

13-as!

Minden egyfajta tapasztalás az életben.

Az emberi agyunk vagyunk mi.

A 23-as válaszban leírtakat továbbra sem értem.

Egyébként mikor halálközeli élményeket mesélnek emberek, az is az agyuk tapasztalása.

Agy nélkül azokat nem élhetnék át.

A biológiai halál után viszont nincsen agyi működés sem, utána semmi sincsen.

Nem érzünk szagokat, nem látunk, nem hallunk, vége mindenek.

13-as vagyok.

Egyetlen figyelem terében keletkezett az univerzum és annak összes létformája, az emberi létforma is. Minden létformának ez a figyelem az alapja, minden létformából egyetlen figyelem néz ki, de a születés után létrejön az én tudat, hogy én ez a test vagyok, ekkor születtem, xy-nak hívnak, ezt tanultam és tapasztaltam stb, ezen tudás összessége alkotja az énünket, és ugye minden embernek más és más az éntudata mert más az élettörténete és az amit tanult és tapasztalt, ezért az EGY figyelem ezen a szinten a sokaság illúzióját éli meg. Ezért írtam hasonlatnak az álom példáját, mert ott is EGY emberként álmodsz, mégis egy egész világ jön létre benned, ahol több karakterrel is beszélgethetsz és kalandozhatsz, de valójában egyként álmodsz mindent, nincsenek valós többiek az álomban, csak a te figyelmed. Amikor az ember maghal akkor az én tudat is elveszik és csak az üres figyelem marad, ez olyan mint az álomtalan alvás, nincs semmi, csak a vagyok érzet, ezt viszont nem lehet szavakkal leírni, és emberi értelemmel felfogni, mert maga az ember és korlátozott értelme is ennek a figyelemnek a terében jött létre csupán, és itt is halt meg.

"Amikor meghalunk, hogy jön ki a testből bármi is, és él önálló tudatos életet?"

Nem jön ki semmi, mert AZ vagyunk amiben a test létrejött és meghalt, örök időtlen figyelem.

Tisztelt 13-as!

Akkor szerinted nincsen mennyország, sem pokol?

Nincsen Isten, sem Jézus, sem Ördög?

Lehet hülye leszek megint a következő kérdésemmel.

Nos akkor nem érzünk semmit majd halálunk után?

Nincsen lélek ami örökké él majd, és egy másik testben sem születünk le?

Kérlek ezekre válaszolj már még, nagyon fontos lenne nekem.

Tehát akkor nekem valahol igazam van, hogy öntudatlanok leszünk, ergo vége a "kalandnak"?

Míg az elkülönült emberi formával élsz meg azonosságot addig van isten, de végül isten ébred fel az összes létformából, ami valójában mi vagyunk. Már most is isten figyelme jelenléte néz át rajtunk, de mi az elkülönült test elmének hisszük magunkat. A figyelem az egy, csak az elkülönültség illúziója csap be minket.

Egyetlen tudatban jelenik meg minden létsík, a létsíkok tudatszinteknek felelnek meg, az álom is egy tudatszint, ahol nincs valós testünk mégis ott vagyunk és megélünk egy történetet több álombéli karakterrel. Az emberi anyagi világ is egy tudatszint az EGY tudatban, és amikor az emberi élet végén az életfilm lepereg, akkor a megélt élettől függően ennek az életfilmnek lesz egy érzelmi minősége, itt vagy ezzel az érzelmi minőséggel élünk meg azonosságot, ami megfelel egy lelkiállapotnak, vagy ráébredünk a figyelem forrására ami igazi önmagunk, nem pedig egy újabb azonosság egy formával. Ha a testi halál után a fennmaradó lelkiállapottal élünk meg azonosságot, akkor hasonló anyagtalan létezést élünk meg mint az álomban, ahol nincs testünk de létezünk, a lelkiállapot minőségétől függően élhetsz meg pokoli és mennyei állapotokat, és ez a minőség fog egy új leszületést eredményezni, a lelkiállapotnak megfelelő környezetbe, ezt nevezik karmikus körforgásnak.