Semmi értelme a létezésünknek?

a földi látről beszélek most csak, bár hiszem hogy a halállal a lélek (szellem?) nem szűnik meg.

Az ember társas lény, a létünk és másoké összefonódik. Mindenki valakiknek valakije, sőt oylan valakiknek is a valakije vagyunk akiket még nem ismerünk. Abban az időben, ami a kukacok vacsorája előtt vvan, nagyon sok minden történik - jó is és rossz is. Ezeket nem szoktuk semlegesként megélni... és jó esetben értelmetlenként se. Ha értelmetlennek érzed, az arra utal, hogy valami nagy baj van.

Az, hogy az itteni sok tudás, tapasztalat (karma?), hit, szeretet jól jöhet a halál után is, azt sokan sejtik. És azt is, hogy nem tudhatjuk az okát, úgy kell mindent csinálni, hogy folyton bizonytalanságban vagyunk. Ahhoz hogy az ember jól éljen, elfogadja, hogy ez így van és próbál boldogulni (szó szerint.) És bízik abban, hogy majd egyszer rájön hogy így jó volt (így volt jó)