Halálunk után a lelkünk tovább létezik?

Tudományos alapokon álló tudós nem állít olyat, hogy "a tudatunk formálja az univerzumot, és nem fordítva". Ez a tényleges eredmények szenzációhajhász tudósok által félreértelmezése.

"Továbbá annyira tökéletes a világunk, hogy az nem lehet véletlenszerű."

Már miért ne lehetne?

Ha a Föld közelebb lenne a naphoz, kialakult volna másfajta élet. Ha nem 24 óra lenne egy nap, kialakult volna másfajta élet.

Az, hogy valami kiszámított pontosságnak tűnik, még egyáltalán nem biztos, hogy az.

Iszonyatos mennyiségű bolygó van a világegyetemben, ahol nem alakult ki élet. Az, hogy miénken kialakult, a matematikai véletlen esélyébe bőven belefér.

Aki nem érti a számítógép működését, az is állíthatná azt, hogy tudatosság van benne, pedig nincs. A feleségem például sokszor azt mondja (persze csak viccesen), hogy szerinte a processzorban apró manók dolgoznak. Én meg informatikus vagyok, tudom, hogyan működik, és tudom, hogy nincs benne semmiféle tudatosság. Ez csak látszat.

Másrészt ez olyan dolog, mint a "semmi" kérdése. Az emberi agy nem képes elképzelni a semmit, pontosan azért, mert az emberi agy a "valamire" van specializálódva. A tárgyak közti _tudatos_ különbségtétel az ember egyik sajátossága; az emberen kívül csak néhány emberszabású nézegeti, vizsgálgatja a tárgyakat, az állatok nem.

Szóval az agyunk a "valamire" van specializálódva, de ettől a "semmi" még létező dolog, és matematikailag leírható.

Összességében azt akarom mondani, hogy az, hogy valamit "hiszünk" vagy "sejtünk", vagy valami valamilyennek tűnik, még egyáltalán nem biztos, hogy az úgy is van. Persze, sok sejtés beigazolódott már, de ugyanúgy sokról kiderült, hogy semmi alapja sincs. A sejtésekkel csak a sötétben tapogatózunk, de semmilyen valós kapaszkodót nem nyújtanak.