Érezted már úgy, hogy álmodban egy valahol valamilyen szinten létező szebb világban jársz, és szinte várnak rád odaát és próbálják benned tartani a lelket?

Oké, szóval gyakran van olyan, hogy olyan helyekről álmodok ahol sokkal kevesebb az ember. Jóval több a természet. Az embernek ezen a helyen jóval magasabb a rangja, nem csak egy kis adófizető rabszolga, hanem valóban szabad ember, szabad döntésekkel. Megbecsült.

Ha összerakható ez a világ akkor a távoli jövőben játszódik vagy egy másik univerzumban, ahol vagy egy nagyobb bolygón élünk vagy kevesebb az ember, és nincs szükség arra, hogy ennyit dolgozzunk mivel automatikus gépek, robotok, rendszerek tartják el az embereket.

Mivel kevesebb az ember nekik pedig több a mozgásterük nincs annyi aberrált ember. Mindenki foglalkozik valamivel és kiteljesíti az álmait.

Általában őszínteséggel, megértéssel, barátisággal és mély szeretettel találkozom.

Általában az álmaimban sosem kell dolgoznom, a legtöbb álom olyan mint valamiféle régi osztálykirándulás, vagy túra, tehát általában utazásról, átutazásról, vagy felfedezésről szól.

A valódi világban az emberek nagy része nyomorúságban él, vagy pedig aránytalanul sokat dolgozik azért, hogy életben tartsa magát, ilyesmivel ott sosem találkoztam, a mai értelembe vett modern rabszolgatartó társadalom már nem létezik, helyette valami bölcs, tudás és élmény alapú társadalom van.

Lehet, hogy ez egyszerűen egy másik dimenzió, egy felsőbb világ ahol egyfajta szimulált gyakorlóterepen találkozhatnak velem más entitások, emberek, vagy lények. Különös lényekkel, démonokkal, ilyesmikkel nem nagyon találkozom, de a gyerekkori álmaimban nagyon gyakran próbáltak ilyen gonosz lények belém bújni vagy tőrbe csalni, általában ezektől elmenekültem, vagy a kisebbeket epusztítottam, most felnőttként a legijesztőbb dolog amiről álmodtam, hogy lekéstem egy repülőgépet.

Az álmokban megjelenő entitások (tehát főleg emberi lények, de lehet, hogy angyalok) nagyon valósnak érződnek, a reakcióik annyira valószerűek, hogy sokszor meg is lepnek, nem tudom elképzelni, hogy az agy ilyesmiket le tudna szimulálni. Ezek a lények, emberek általában mély szeretettel, megértéssel viszonyulnak felém. Egy olyasmi világot látok amit manapság már a filmekben is nagyon ritkán.

[link]

Nagyon sok szép élményt és szeretetet kapok általában. Sok álmom kicsit olyan mint egy ideális balatonparti nyaralás.

Ma ha lemennék a balatonpartra nem ezt érezném, hanem inkább azt, hogy folyamatosan a pénztárcámba kell nyúlnom, hogy valami történjen. A világ szebb része el van előlem zárva, mert nem keresek annyira sokat mint az elit. Ezt kapom vissza az álmaimban ezekkel az ítélkezés, előítélet, a múlt sebei nélküli világban. Ahol tényleg az vagyok aki lenni szeretnék, nem pedig az akinek ilyen meg olyan ruhái vannak, ennyi meg annyi pénze meg ilyen-olyan végzettsége és ilyen-olyan barátai.

Olyan mintha a legszebb álmaim válnának ilyenkor valóra.

Néha elálmosodok és ha olyankor alszom el, vannak a legszebb álmaim, pár napja 1 órát aludtam délután, de az álomvilágban eltöltött idő legalább 5 órának vagy egy teljes napnak érződött. Amikor felkeltem meg is lepődtem, hogy csak egy óra volt az egész.

Olyan volt mintha "behívtak volna" ebbe a világba, hogy álmodjak, éljem át, mert ez nagyon jó lesz most velem.

Mintha megidéztek volna.

Annyira erős élményeket érzek ezzel az "álomvilággal" kapcsolatban, hogy már kezdem elengedni a valóságot. Többet alszom, kevesebbet dolgozom, és azon gondolkdom, hogy ha valami baj érne, betegség, igazságtalanság, egyszerűen csak öngyilkos lennék és talán oda kerülnék abba a világba. Lehet, hogy várnának már. Nem tudom.

Na hát körülbelül ennyi :)