Mennyire valós az a jelenség, mely szerint ha sokat emlegetünk valamit, az be is következik?

Pár éve meglátogattam unokahugomat aki az iskolában amiguru állatokat horgolt. Majd mondtam neki, ha egyszer nekem is lesz sok idöm és csak ücsörögnöm kell akkor én is megtanulom a horgolásukat. 2 nap múlva eltörtem a lábamat egy véletlen balesetben, 8 hét gipszet kaptam, és megtanultam amigurut horgolni...

DE azt látom, hogy a nagyon negatív emberek akik állandóan siránkoznak és mérgelödnek mindenen, azokat a sors is megcsapja sok mindennel.

Vidámabb embereket kevésbé éri dolgok, és ha igen gyorsabban túl lesznek rajta, vagy kevésbé viselin meg öket.

Valós. Persze ez a valóságban nem mindig olyan egyszerű, hogyha simán sokat emlegetsz valamit, akkor mindenképp beteljesül.

Ennek két megközelítése is van, spirituális oldalról ez szinkronicitásnak hívják, pszichológiai megközelítésből ha valamire nagy hangsúlyt fektetsz, rendszert csinálsz belőle, akkor a tudat alattid elkezdi elhinni és megvalósítani. Persze ha kellően elmélyedsz ezen a területen, akkor ez a két megközelítés valahol egy és ugyanaz. A spiritualitás és a pszichológia valahol mélyen ugyanazok. A pszichológia több, mint aminek látszik, vagy amit ma megtudnánk magyarázni, a spiritualitás pedig részben magyarázhatóbb, pszichológiaibb, mint azt egy hozzá nem értő gondolná.

Érdemes nem emlegetni negatív dolgokat sokat, csak hogy biztosra menj. Nem kell paranoiásnak sem lenni, de vigyázz vele, hogy ne az legyen a bevett szófordulatod például, hogy "hát én tiszta szerencsétlen vagyok / beteg vagyok" stb., ezek nyilvánvalóan nem gyakorolnak jó hatást a tudat alattidra.