Ha valaki elvesztünk tényleg hoz a sors "helyette" valaki mást aki tudja valamilyen szinten helyettesíteni? Tapasztalatok?

Igen en ugy gondolom, hoghyha az ember igy vagy ugy elveszit valakit, akkor az elet beleviszi az embert olyan szituacioba, hogy eszre sem veszed csak kesobb es ott egy masik ember, allat melletted.

Szerencsere nekem a csaladtagjaim elnek.

3 eve veszitettem el 14 es fel eves koraban a kutyamat, a kezemben halt meg.

Ra fel evre gondolkodtam, hogy szeretnek kutyat mert en is es a szuleim is meg voltunk hulyulve, tovabbra is ugy jartunk-keltunk a lakasban mintha ott lenne.

Gyerekkori almom volt egy Yorki de korabban nem engedhettuk meg magunknak, es mivel mar felnottem, es sajat keresetem van, ugy dontottem raszanom a penzt.

Neztem a kenneleket hetekig, mar az se erdekelt ha 100 zer csak lassam meg es legyen az, hogy o!!!

Es nem talaltam olyat.

Aztan egyik baratnommel a haz elott a lepcson ultunk es dumaltunk, es egyszercsak az utcan jon egy no, 3 picike kutyaval a kezeben.

Kerdeztem, hogy Yorkik-e mert picikenek sok mindennek nenzek ki, es mondta, hogy igen.

Nekem a 3 egy tetszett csak, es mondtam, hogy en lanyt szertnek csak.

Es pont az volt a lany ami tetszett.

Elvettem a holgytol, es neztem a kis pofajat, es kerdeztem tole, hogy szeretned, hogy en legyek a gazdid?

Es orrba nyalt.

Masnap megvettem. :)

De fura volt, meg 2 honapig, olyan kicsit lelkifurdalasos erzeseim voltak, tutod ugy nem tudtam tiszta szivbol szertni.

Persze szerettem nagyon es ovtam meg minden, de valahogy nem volt tiszta az erzes bennem.

Aztan elkeztuk figyelni, hogy pont olyan allurjei vannak mint Morzsimnak voltak.

Azota az egesz csalad ugy erzi, mintha Morzsit kaptuk volna vissza.

Meg ahogy nez is az is olyan.

Persze lehet nem igy van, de akkor is kaptunk egy olyan stilusu kutyat, mint amilyen az elozo volt.

Es nehany barattal ugyanigy jartam.

Illetve nem meghalt, csak egyszeruen elszallt a kapcsolat, es jott helyette masik.

29N

szia! én sok-sok évet megértem már, és sok idős családtagot veszítettem már el, mind az én, mind a

férjem részéről.azt figyeltem meg, hogy amikor megy idős

ember meghalt,abban az évben mindig született a tágabb

rokonságot is beleértve, valahol egy kisbaba,unoka vagy dédunoka.tehát az élet és a halál valahogy mindig egyensúlyba kerül.

üdv.

2001-ben Édesanyám meghalt,1-2 hónappal később megismertem egy fiút,akire mindig számíthattam, ha éjszaka felhívtam,mert szomorú voltam, rögtön jött, a legjobb barátom lett, majd egymásba szerettünk, azóta már a férjem:)

32/N

2008ban, amikor a nagyszüleim annyira megbetegedtek, hogy már nem volt visszaút, megismertem egy fiút. pont azon az estén, amikor a nagyim kórházba került.

azóta együtt élünk, és szeretjük egymást.

persze akiket elvesztettem, nem pótolhatóak, de úgy érzem, az élet mégiscsak igazságos valahol...

Szerintem is van egyensúly élet és halál között.A nagypapám,apám részéről,nagyon szeretett volna egy lány unokát,már majdnemhogy meghalt volna érte. De aztán alkoholista lett,amibe bele is halt. Egy évre rá megszülettem én.

A másik dolog, meg 3 éve meghalt a nagymamám (elég kemény volt, a szemünk láttára esett kómába :( )Rá két hétre kaptam egy papagájt akinek a természete nagyon hasonlít a mamáméra :)