Szerintetek az ezotéria csak nagyon lebutított bölcselkedés/tudálékoskodás, vagy azért van valami alapja is?

Én régen nagyon mélyen benne voltam, egy halálközeli élményt követően. Aurát láttam, gyógyító képességem is volt.

Aztán évek múltán beláttam, hogy egy "csak nagyon lebutított bölcselkedés/tudálékoskodás". A gyógyító képesség is _nagyjából_ magyarázható az elme játékával és egy közös placebóhatással. Lásd pl. a fejedre tesznek egy látványosan kivitelezett sisakot, és azt mondják, hogy az hatni fog az agyadra, na hát az emberek 60%-a érzi, hogy hat az agyára, hangokat hall meg minden (volt egy ilyen kísérlet: [link] ), miközben a sisak baromira nem csinált semmit. Szóval az elme és az agy nagyon képes összejátszani képzelgéseket alkotva.

Oké, még vannak kétségeim, pl. a gyógyító képességem nagyon-nagyon látványos volt, nem magyaráz meg mindent, hogy csak az elménk játszott, de valamit ezzel majd ellenőrizni fogom. (Épp akkor kezdett el elmúlni a képesség, amikor elkezdtem szervezni, hogy laborban is nézzük már meg, mikroszkóp alatt, hogy mi történik. De máshogy is ellenőrizhető. Nem lesz olcsó sajnos, de az kb. eldönti majd az utolsó kérdést is.)

Ebben a pillanatban még úgy tűnik, _talán_ van is valami alapja, csak épp közben az ezotériával foglalkozók jelentős része csak képzeleg. Épp ez a probléma az ezotériával: mindenki a saját bullshitjét (vagy csak mások személyes bullshitjét, ki-ki melyiket) képzeli az ezoterikus realitásának, így mindenkinek más a realitása benne, nincsen egy objektív ellenőrizhetőség, nincs műszerezettség, vagyis ami műszerezettség van, az kamu, átvágás (az aurakamerák), az emberek mindössze blogokról vagy előadóktól tájékozódnak, akik azt írnak/képzelnek szintén, amit csak akarnak.

Az auralátás is olyan volt, hogy én kéknek láttam, ő pirosnak, bmeg akkor hol a realitás?!

Röviden ennyi a történet.

utolsönak

Mintha kevernéd az objektivitást a realitással. A kettő nem azonos.

A valóság amit megélünk mindig szubjektív, de ettől még valóság.

A placebó definiciójában benne van hogy hat. (ami nem hat az nem placebó)

Attól, hogy nem tudod műszerekkel mérni létrejön a hatás.

A hatást nem a "sisak" fejti ki hanem a tudat. Ezen a szálon a klasszikus kérdéshez jutunk: anyagi a valóság vagy csak tudat van?

Te a materializmus felé hajlasz, és ezt azonosítod a tudományos módszertel, a tudományossággal... de vannak más lehetőségek is.

Az ezoterikus világkép nem materiális. A materiális is csak egy nézőpont. A másik nézőpontot nem ítélhezed meg belőle.

13-as, én is így gondolkodtam erről.

Aztán megtanultam gondolkodni. A visszaellenőrzéses gondolkodásmódnak semmi köze a materializmushoz. Ez csak azért tűnik így, mert az alkalmazása véletlenül pont a materializmus vezet, pont így alakult ki a materializmus: a valóság visszeellenőrzéses feltérképezése _eredményeképpen_.

Eddig. Bármikor jöhetnek meglepetések itt is, lásd kvantumfizika.

14-es

13-as, én is így gondolkodtam erről.

"A visszaellenőrzéses gondolkodásmódnak semmi köze a materializmushoz."

Igen, én is ezt mondom

"Ez csak azért tűnik így.."

Ha oda figyelsz nem is tűnik úgy.

"mert az alkalmazása véletlenül pont a materializmus vezet, pont így alakult ki a materializmus: a valóság visszaellenőrzéses feltérképezése _eredményeképpen_. "

Gondolom "materializmushoz"-t akartál írni.

Ez tévedés. A materializmus lényege, hogy az anyag létéből eredeztet mindent. A felszínen ez abban nyilvánul meg, hogy az érzékszerveinkkel tapasztalhatót ill. újabban műszereinkkel mérhetőt fogadja csak el. A tudományos gondolkodással ez csak annyiban rokon, hogy a (természet)tudomány, mivel objektív tényekkel tud csak foglalkozni kénytelen a (fizikailag) mérhető jelenségek vizsgálatára szorítkozni. Azt is mindig elfelejtik, hogy tudománynak nevezik a humán tudományokat is. A szociológiban (társadalom tudomány) ugyan azon kutatási területen figyelhető meg a kvantitatív mérések létjogosultsága és az olyan jelenségek figyelembevétele és vizsgálata melyek nem kvantifikálhatók, azaz objektíven nem mérhetőek. Ez utóbbi is tudományosnak elfogadott, mert a tudományos módszer (azaz logikus gondolkodás) lényege nem a mérés vagy a számszerűsíthetőség. Ez utóbbiak a visszaellenőrizhetőség legkézenfekvőbb eszközei, de nem egyedüliek, főleg amíg épp azt kutatod, mit kellene visszaellenőrizni.

A kvantálás egyébként szorosan összefügg a kutatás operacionalizálásával. A jelenségek "objektív" számszerűsíthetőségének kényszere vezet a jelenségek elemekre bontására, de az összetett rendszerek (különösen a visszacsatolási hurkokkal rendelkezők) gyakorlatilag végtelen komplexitásuk miatt, csak jelentős hibákkal (azaz alapvető tévedések terhével) vizsgálhatók az egyes részegységek különálló megfigyelésével. És ez az a pont, ahol a tudományosság elválik az anyagtól. Korunk technikája szerencsére egyre inkább használható módon lehetővé teszi a komplex rendszerek modellezését. Ehhez csupán a megfelelő modellt kell felállítani. Ez utóbbi viszont nagyrészt "tudós" nyílt gondolkodásán múlik.

Ismeretlen területek logikáját nem feltétlenül vezetheted le a berögzült eddig ismert területekre illeszkedő logikádból.