Dupla Deja vu? Mostanában már másodszor történik meg velem a következő.

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy szuperképességem lenne, hiszen a jelenséget mindenki átéli. :)

Első: érdekes, ez az előző életes párhuzam eléggé érdekes. Mondjuk ezt az én értelmezésemben azt feltételezi, hogy (tételezzük fel, hogy létezik lélekvándorlás) minden "lélek" ugyanolyan személyiséggel, ahogy mondtad, "programcsomaggal" rendelkezik. Akkor valójában ez nem is kapcsolat az előző élet eseményeivel, emlékezés rájuk (ez azt feltételezné, hogy minden életet ugyanolyan körülmények határoznak meg), hanem a hasonló "programok" reakciója egy hasonló ingerre, és valójában nem a szituáció ismerős, hanem maga a válaszreakció, hogy ezt már egyszer lereagáltuk?

Ezt a duplikációs/késéses dolgot én is olvastam valahol. De mint az említett linken is olvasható, vak emberek is élnek át deja vu-t, és ezidáig csak a látásnál bizonyították a kettős ingert. Mondjuk kérdéses, hogy az agyam valójában az elsődleges, vagy a másodlagos ingert dolgozza fel valósnak. Mert ugye attól, ha az első inger beérkezik, akkor az tudatosul hamarabb, ergo nem lehet ismerős sehonnan. A második meg ugye nem érkezhet hamarabb, mint az első, valamint, nem hiszem, hogy az agy figyelmen kívül hagyná az elsőt, hogy a másodikra reagáljon. Mindenesetre elég érdekes téma.

Igen, valóban leginkább egy álomra való visszaemlékezésre hasonlít, ami egy pillanat erejéig ugrik be, és gyakran lehet tudni, mi fog történni.

Mondjuk érdekes, hogy nekem gyakran nem is egy különleges szituáció váltja ki (gyakran megesik munka közben random, amit ugye szinte mindennap végzek, de mégsem minden nap történik meg.) Kicsit olyan érzés, mintha egy "másik dimenzióban lennék egy pillanatig", vagy valamilyen módon egy alternatív valóságban. Előfordult, hogy olyan körülményekre emlékeztem tisztán vissza, amelyek abban a környezetben és helyen biztosan nem történtek meg, csak ugye a visszaemlékezés időpontjában, de akkor más helyszínen voltam (pl.: legutóbb facebookon cseteltem egy személlyel, akivel előtte nem nagyon ismertük egymást, nem is beszéltünk. Aztán hirtelen beugrott az érzés, hogy vele már beszéltem egyszer, sőt hasonló dolgokat is mondtam neki, de mégis más mondatokkal, más volt a szöveg tagolása. Plusz, más helyszínen voltam .A deja vu helyszínén meg este volt, otthon voltam.

Nem értem, miről beszélsz. Egyáltalán nem akarom különlegesnek gondolni magamat, és ezt nem is akarom bemagyarázni senkinek, legfőképpen nem magamnak. Igen, elolvastam az általad belinkelt tartalmat,és igen, a tudomány jelenleg állása szerint ez az általánosan elfogadott magyarázat a deja vu-re. Idézett mondatommal nem megcáfolni szándékoztam az említett linken lévő dolgokat, hanem csak rámutatni arra, hogy az ezzel foglalkozó tudomány még gyerekcipőben jár pl. a fizikai törvényszerűségek kimutatásához képest, és ebből adódóan lehetséges, hogy nem teljesen fedi a valóságot, vagy legalábbis nem minden esetben. Ezt nem tudhatjuk. A kérdés, és a körítő "f@ságok" pedig elsősorban nem a jelenség lefolyására, hanem a személyes véleményekre, tapasztalatokra, az esetleges kiváltó okokra irányulnak.

Ha a kérdésben az "én" került volna túlsúlyba, akkor szeretnék elnézést kérni, elsősorban a jelenségről érdeklődtem, a személyes tapasztalatok pedig csak példaként szerepelnek.

Azért írtam ki mégis a kérdést, mert kíváncsi voltam az emberek véleményére/tapasztalataira, akár még hitére is, ha a témával kapcsolatos és meg tudja magyarázni a véleményét.

A lepontozással kapcsolatban meg: Én nem pontoztalak le. Nem tudom, ki volt. Személy szerint a jelen kérdésnél, ami éppen az emberek - akár minél sokrétűbb - véleményének megismerésére irányul, nem tartom etikusnak negatívan pontozni egyik választ sem. Épp ezért nem értem a vádaskodást és a hangnemet, amit a lepontozás miatt jogosnak érezve megengedsz magadnak. Ha ennyire számít neked a pontozás, tudod, mit felpontozlak :) (mondjuk pont az ominózus hozzászólásod után lehet, hogy nem kellene).