Honnan tudhatom, hogy Istenel/nek beszélek és nem valami gonosz léleknek/démonnak stb. nek?

De azért nem olyan rossz annak, aki valóban elhiszi, hogy Istennel beszélget, nem?

Én évekig jártam templomba, de tíz éve nem járok, ellenben ez idő alatt mindenféle spirituális könyvet elolvastam már. Több vallás szent iratát tanulmányoztam, és kevésbé vallásos, ezoterikus írásokat is. Most is hívő vagyok, de én soha nem láttam szellemet vagy ufót, soha nem találkoztam angyallal vagy bármilyen istennel, soha nem beszélgettem álmomban elhunyt rokonokkal, soha nem tapasztaltam poltergeist jelenséget, soha nem éreztem azt, hogy megtaláltam az ikerlángom, ... voltak kisebb tapasztalataim, de azok is mindig a véletlenszerűség határán mozogtak.

Hiszek ugyan, de egyre kevésbé, sokszor már-már a pőre materializmus és a spiritualizmus határán mozgok. Pedig én nem szeretnék materialista lenni, de lassan minden abba az irányba mutat, hogy nincs más igazság, csak a materializmus.

A szó szigorú értelmében vett Istennel nem tudsz beszélni. Durva hasonlattal élve ez olyan, mintha egy hatalmas cégnél, legkisebb beosztottként mindjárt a vezérigazgatóval kívánnál beszélni. Nem tudsz, csak a közvetlen feletteseddel, esetleg annak a felettesével. Nos, a szellemvilágban is egyfajta hierarchia áll fenn, s ennek megfelelően tudsz kihez szólni. Természetesen szavaidat, gondolataidat meghallja bárki a szellemvilágból, akinek azt címzed, de érdemben olyan szellemekkel állhatsz kapcsolatban, akik közvetettebben kapcsolódnak hozzád. Azt, hogy te Istennek gondolod őt, csak megfogalmazás, értelmezés kérdése. (A mostani személyiségünk által megformált valakihez képest egyébként valóban az lesz.)

De egyszerűbben fogalmazva: a beszéd (vagy gondolat) közben amilyen érzelmeket, energiákat sugárzol ki magadból, ahhoz hasonlatos szellemi erők lesznek a hallgatóságaid. Tehát ha negatív érzelmekkel vagy átszőve közben, akkor egy negatív szellem, entitás fog meghallani, ha pozitív, akkor pedig egy olyan.