Hisztek abban, hogy minden okkal történik? Szoktatok úgy járni, hogy valami miatt szomorúak vagytok, hogy megtörtént, de utólag kiderül, hogy miért történt mindez?

Igen, velem volt már ilyen. Az első szerelmemmel 5 évig éltünk se veled-se nélküled kapcsolatban, a végén már nem szeretett de én még őt nagyon. Aztán szakított velem és iszonyat szenvedtem miatta, nem láttam értelmét nélküle az életnek. Aztán nem sokkal később bnője lett ami még egy lapáttal adott az érzésnek. Nagyon rossz volt.

De nem sokkal később ismerősök által megismertem egy srácot, aki sokkal érettebb, értelmesebb, olyan igazi nagy Ő gyanús srác volt. Össze is jöttünk és eszméletlenül beleszerettem. Sajnos a távolság szétválasztott minket de hiszem hogy leszünk még együtt, mert nagyon úgy érzem h benne megtaláltam a másik felem.

Remélem neked is sikerül! Én is utólag jöttem rá h ha akkor nincs ez a fájdalmas szakítás akkor nem ismerem meg azt az embert akit igazán boldoggá akarok tenni.

Sok sikert és boldogságot kívánok Neked!

23/L

Nekem két ilyen élményem van:

1994-ben Izraelben jártam turistaként, többek között a Siratófalhoz is elvittek minket. A látogatásunk másnapján rengeteg ember halt meg ott, egy fegyveres támadásban.

Mint utóbb megtudtuk az idegenvezetőnktől, eredetileg másnap mentünk volna a falhoz, de valamilyen szervezési gubanc miatt felcserélték a két nap programját...

2005-ben (ha jól emlékszem az évre) Londonba készültünk turistaként, pici gyerekkel. Amikorra terveztük, nem volt már a repcsin hely, így 1 héttel korábban utaztunk. Helyben szinte mindenhová metroval mentünk. Következő héten - amikor az eredeti tervünk szerint kint lettünk volna - volt a nagy metro robbantás. Hiszem, hogy nem véletlenül mentünk 1 héttel korábban...