Hogy képes valakit ennyire elvakítani a sátán démon?

dehogy nem.

sőt mint mennybe földön és föld allat.

Én úgy tudom, az eredeti görög szó, amiből a "démon" ered, azt jelenti, "good spirit", vagyis... "jó lélek", vagy... nem tudom úgy lefordítani, hogy teljesen visszaadja a jelentését, de gondolom, azért megvan. Egyébként teljesen mindegy, mindkét esetben látszik, hogy csak a birka dogmatikus keresztények tesznek ebben a formában különbséget.

Másrészt, én, mint mondtam, nem vagyok sátánista. Így dolgoztam démoni lényekkel, semleges entitásokkal és angyalokkal is. Beleértve a négy arkangyalt. Na, ehhez mit szóltok? Mihálynak, meg a többieknek is fel kell állniuk majd a jóistenke színe elé velem, meg a démonokkal? Mert nem kényszerítettem a lényeket, hogy dolgozzanak velem, legyenek angyali vagy démoni entitások. Saját maguk döntöttek így vagy úgy. Na akkor...? Kíváncsi lennék, hogy forgatjátok a Bibliát, hogy ezt magyarázni tudjátok.

szabad akarat,ítélet napja,és mindenkire vonatkozik.

angyalok démonok sátán emberek,kicsinyek nagyok,mindenkire.

ja és az igazság szabaddá tesz.

> Én úgy tudom, az eredeti görög szó, amiből a "démon" ered, azt jelenti, "good spirit", vagyis... "jó lélek"

A görög mitológia sem volt állandó. Idővel változott, mint ahogy mindegyik más vallás is. Ott a főistenek kísérőit nevezték démonoknak. Nekik külön személyiségük volt, voltak közöttük jók, rosszak egyaránt. Később az egyes népeknek, sőt az egyes embereknek is voltak démonjai, szintén jók és rosszak egyaránt. (Szókratész a védőbeszédében is beszél erről.) Itt már van olyan jellegű értelmezés is, hogy a démon nem más, mint az ember lelke vagy szelleme, annak jó és rossz személyiségjegyei. Ilyen módon a démonok valóban megszállják az embert – az embernek lelke, szelleme van –, és valóban képesek az emberhez beszélni, mint ahogy a különböző személyiségjegyeink is tudnak egymással „vitatkozni”, mikor egy döntést hozunk meg. A mai deszakralizált világban már inkább mondanánk úgy hogy a szívem azt mondja, hogy …, de az eszem azt súgja, hogy …. Pont ezért sok bibliai történetben a „megszállta a démon”, „kiűzte a démont” leírások értelmezése is kérdéses, és ha a démon = lélek egyenlőséget megtesszük, elgondolkodtatóak ezek a történetek az új jelentésükben.

(Ugye a Biblia értelmezése már csak azért is problémás, mert az eredeti nyelvről előbb görögre, majd latinra – Szeptuaginta –, illetve majdnem közvetlenül latinra – Vulgata –fordították. Itt már felmerül a kérdés, hogy a különböző héber, arámi – sokszor több jelentésű – szavakat melyik görög, illetve latin szóval feleltetjük meg. Illetve az is gond, hogy maguknak a görög és latin szavaknak is több jelentésük van, így a fordítások értelmezése is kérdéses lehet mondjuk egy magyarra fordítás esetén.)

A kereszténységben a démon szó már értékjelző is volt, kimondottan a Sátán alatti hierarchiában elhelyezkedő lényeket jelentette. A vezetőjük Belzebub.

Amúgy érdekes megjegyezni, hogy itt Baál-Zebub-ról van szó. A kánaáni kultúrkör vallásaiban Baál a vihar, az eső és a termékenység istene, a neve annyit jelent, hogy „úr, uralkodó”, és az egyik főistenről van szó. (Ezen istennek van amúgy Sumér-Bablóniai eredete.) Sokszor ennek az istennek volt egy helyi neve (hasonlóan ahhoz, mint ahogy ma is van Assisi Szent Ferenc, meg Xavéri Szent Ferenc), az egyik város – tudjuk is, hogy ez a város Ekron volt – nevezte Baált úgy, hogy Baál-Zebub. Lásd: „És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, akiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből? Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?” (2Kir 1,2.3.)

Persze aztán a zsidó mitológiában is meg kellett konstruálni Belzebub eredettörténetét, és „érdekes” módon Lucifer történetéhez egy nagyon hasonló eredetmítoszt kanyarítottak köré. És itt lehet megint értelmezési probléma, hogy itt most egy másik entitás történetéről van szó, azaz Lucifer ≠ Belzebub, vagy szándékosan akarták ugyanazt az eredettörténetet – ha kicsit más elbeszélésben is – tálalni, ahol Belzebub igazából nem más, mint Lucifer másik neve, azaz Lucifer = Belzebub. (Sőt még annak a megkérdőjelezése sem teljesen hülyeség, hogy egyáltalán Lucifer és Sátán ugyanazt az entitást jelenti-e.)

Baál istenből ered amúgy a bálvány szó is. Tehát bálványimádók – a szó eredeti értelmében – azok voltak, akik Baál istenhez, a térség régi, zsidó vallást megelőző vallás istenének hódoltak. Na így lett a konkurens vallás egyik főistene a zsidó vallásban gonosz démon, sőt a démonok ura (ha már urat jelent a neve). Egyébként ez bevett gyakorlat volt, a konkurens isteneket egyszerűen a gonosz szolgáinak kell beállítani, és máris elbizonytalanítja az embereket, hogy áttérjenek-e a másik vallásra.

Ugyanez a történet Mózessel is, aki felment a Sinai-hegyre (2Móz 32). Sokáig maradt, mire visszaért, azt találta, hogy a nép egy aranyból készült borjú (bika?) szobrot, mint istent imád. A nép elvesztette a vallási vezetőjét (akire már-már úgy tekintettek, mint magára Istenre), és jobb híján keresett egy másik istent. De a Biblia ezt kicsit kontextus nélkül hagyja. Ki az a hülye, aki egy aranyból készült szobort, mint istent imád? A szobor csak szimbolizál egy istent, méghozzá az egyiptomi Ápisz istent, akinek a szent állata a bika. Annyi történt, hogy miután a nép elvesztettnek gondolta a vallási vezetőjét, áttért – vagy visszatért? – az általuk jól ismert egyiptomi valláshoz (hiszen onnan indultak) és mivel egy sivatagban voltak, melyik istentől is várhatják a legnagyobb segítséget, mint Ápisztól, a termékenység egyik istenétől. Így lett Ápisz istenből is egy hamis isten – így a gonosz találmánya –, a szobrából meg bálvány.

Hogy utána hogyan folytatódott a történet a Bibliában, az is eléggé sajátos, főleg összevetve a „Ne ölj!” parancsolattal: „És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.” (2Móz 32,27.28.)

23, 25 válaszolók!

Le a kalappal, Hölgyem/ Uram !

Rendkívül összeszedett hozzászólások. Ritka az ilyen.

Fogadják elismerésem !

Szép napot!

Kedves kérdező én sokat beszélgettem "sátánista" emberekkel és úgy gondolom hogy mire elfogadják ezeket a nézeteket, már régóta bűnben élnek amitől nem akarnak megszabadulni vagy valamilyen lelki sérülést szenvedtek.

Lehet hogy évekkel előtte okkultizmussal kezdenek el csak foglalkozni csak kíváncsiságból- ami szintén hatalmas bűn!- majd egyre mélyebbre süllyednek le.

Egyébként mint embereket akik ilyesmivel foglalkoznak nem tartom rossz fejeknek.

Egyébként egyetértek Veled, de felesleges őket győzködni a másik oldalról, Istenről, csak imádkozni tudsz értük!

#26: Köszi. :-)

#24 > szabad akarat,ítélet napja,és mindenkire vonatkozik.

Attól függ, melyik keresztény irányzatot nézzük. Hogy létezik-e szabad akarat, az elég gyakori teológiai vitatéma volt. Mert van ezzel egy kis bökkenő. Az alábbi állítások közül nem lehet mindegyik igaz:

1. Létezik bűn.

2. Isten az egyetlen isten, ő minden dolgok teremtője, minden dolog alfája.

3. Isten mindenható és mindet tud.

4. Isten jó és igazságos.

5. Létezik pokol és mennyország, és az dönti el, hogy ki hova kerül, hogy milyen életet élt.

Ha mindent és mindenkit Isten teremtett, akkor a bűn is Istentől ered. Illetve ez alapján akkor nincs szabad akarat, így viszont aki bűnt követ el, az nem felelős érte, ergo nincs bűn. Ha ő a pokolra kerül, akkor Isten nem igazságos, hiszen ő tervezte így a világot. A másik feloldás, hogy nem létezik bűn, ez csak az ember számára létező fogalom, Isten minden teremtményét, jót és rosszat egyformán és részrehajlás nélkül szeret. Ekkor viszont bukik az 5. és/vagy az 1. pont.

Az is lehet, hogy a bűnt más erő teremtette. Ekkor viszont a 2. állítás bukik, nem Isten az egyetlen teremtő és működtető erő.

Ha van szabad akarat, akkor felvetődik a kérdés, hogy miért. Isten szándékosan akarta azt, hogy az ember választhassa a rosszat. Ha ezt nem látta előre, akkor a 3. állítás bukik, Isten sem lát előre mindent. Ha viszont látta előre, akkor megint az ő „sara”, ha létezik bűn, ő adott lehetőséget arra, hogy létezzen…

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Létezik szabad akarat?

A katolikus vallás szerint létezik. Ők azon az állásponton vannak, hogy ha Isten előre eltervezte és akarta a bűnt, az teljesen összeegyeztethetetlen az ő jóságával. Így tehát a bűn nem Istentől ered, ergo kell lennie szabad akaratnak. (Csak az a gond, hogy nincs továbbgondolva a dolog, hiszen akkor Isten vagy nem mindenható, ha mindenható, akkor meg megint csak összeegyeztethetetlen a jóságával, igazságosságával.) Illetve később egy kicsit cizellálódott ez az álláspont, de erről később.

Luther egészen más állásponton volt, ő Szent Ágoston tanításait vitte tovább. Szerintem a bűnbeeséssel az ember szent és igaz természete megromlott, ez a bűn oka. (Mondjuk ha szent és igaz volt a bűnbeesés előtt az ember, akkor hogy eshetett bűnbe?) Luther úgy tartja, hogy az ember alkalmatlanná vált Isten megismerésére, a jóságra. Egyedül Isten kegyelme által lehet csak képes ezekre. Így az embernek nincs szabad akarata. Luther abból indul ki, hogy Isten mindent előre elrendelt, és mindent előre tud, semmi nem történik az ő akarata nélkül. Ez viszont a szabad akarat hiányát jelenti.

Kálvin is ezt az irányt követi. Ő már egyenesen azt állítja, hogy az, hogy ki kerül a mennyországba, és ki kerül a pokolra, az a teremtés pillanatától eleve elrendeltetett, így hát sem imával, sem hittel, sem jó cselekedetekkel nem lehet ezen változtatni. (Ami viszont megkérdőjelezi isten igazságosságát ugye…) Sőt ő azt tartja, hogy aki a földi élete során vagyonra, hírnévre tesz szert, az jó jel, mert az azt jelenti, hogy ő a mennyországba fog kerülni. Így kvázi ösztönözte is azt, hogy az ember harácsoljon, elültette a kapitalizmus magvát.

A református - katolikus teológiai viták során a katolikus álláspont némiképp módosult. Ez alapján az embernek van szabad akarata, Isten lehetőséget ad arra, hogy döntsön, és mégis Isten tudja a kezdetektől fogva, hogy ki hogy fog dönteni. (Ez egy kicsit fából vaskarika. Jól kidumálja azt, hogy Isten nem felelős a bűnért, pedig hát olyan világot teremtett, amiben tudta, hogy lesz bűn, és azt is, hogy melyik ember lesz bűnös, és melyik nem.)

Aztán ugye van olyan „duma” is, hogy igazából a bűn nem egy létező fogalom, az csak jóság hiánya. Analóg módon csak fény van, sötétség nem létezik, az pusztán a fény hiánya. Jól hangzik, csakhogy Isten olyan világot teremtett, amiben lehetséges, hogy nem jut el a jóság, a fény. A fenti kérdéskör szempontjából tehát irreleváns, hogy egy jóság-bűnösség kettősségről van szó, vagy a jóság-jósághiány kettősségről.

> angyalok démonok sátán emberek,kicsinyek nagyok,mindenkire.

Ez megint nehéz kérdés az angyaloknál. A Bibliából levezethető mindkettő. Ha az angyaloknak nincs szabad akaratuk, akkor Lucifer nem lázadhatott volna fel, és nem ránthatta volna magával az angyalok harmadát. Viszont máshol meg az olvasható ki a Bibliából, hogy az angyalok Isten feltétlen szolgái, a feladatuk Isten dicsérete, imádata, Isten parancsainak végrehajtása, az isteni üzenetek továbbítása, a hívők szolgálata. Bizonyos értelmezésben pont azért volt szükség az ember megteremtésére, hogy a szabad akarattal nem rendelkező angyalok mellett legyen egy szabad akarattal rendelkező lény is. Úgy összességében inkább ez utóbbi álláspont az elfogadottabb, csak ugye ez ellentmond Lucifer lázadásának.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Pont az a problémám a keresztény vallással, hogy tucatnyi ilyen belső ellentmondással küzd. Illetve nem küzd, a legtöbb ember nem gondolja végig racionálisan, a kényes kérdéseknél megelégszik az „Isten útjai kifürkészhetetlenek” mondással, és nem gondolja tovább, hogy ha nem is ismerhetjük Isten minden ügyes-bajos dolgát, nem tudjuk hogy A vagy B van, attól még az felfogható, ha A is, B is a kereszténység alapvető tézisei között teremt összeegyeztethetetlen ellentmondásokat.

És itt nem a Bibliáról beszélek. A Bibliában is számos ellentmondás van. És bár az is alapvető dogma, hogy a Biblia Isten által ihletett mű, ezért minden szava igaz, de ennek ellenére betudhatóak a Biblia önellentmondásai annak, hogy a különböző könyveit különböző emberek írták le, akik különböző álláspontot képviseltek, egy kicsit eltért az, amiben hittek. Ez véleményem szerint nem akkora probléma, még akkor sem, ha ez alapján nagyon sok dolog és annak az ellenkezője is levezethető a Bibliából. Azért nem gond, mert a részletek különbözhetnek, de az egész mű szellemisége mégis ad egy egységes képet, és ez a szellemiség lehet intakt.

Én viszont a kereszténység alapvető téziseivel, dogmáival nem vagyok kibékülve, mert azok is ellentmondásokkal terheltek. Persze minden ellentmondást ki lehet egy-egy bibliai idézettel dumálni, csak az egy másik ellentmondást fog szülni. Kicsit olyan ez, mint ez az animáció: [link]