Mi ez? Normális ez? 14L

Én mint régi troll szeretném kijelenteni hogy ne legyetek aljasok. 14 éves lány teljesen normális kérdést tett fel, nem nyomott le semmilyen beteges rizsát mint sok itt kérdező. Szóval nyughassatok plíz.

Kedves Kérdező, 14 éves korban szerintem teljesen normális hogy így reagálod le a nagynénéd elvesztését. Talán kissé érzékenyebb vagy és nagyobb képzelőerővel bírsz mint mások, de ez nem baj. Én azt tanácsolom hogy ha tudsz valakit (szülők, barát stb.) akivel beszélhetsz a nagynénédről akkor tedd meg. A gyász része hogy nem tudjuk elfogadni a szerettünk elvesztését és az is hogy lassan belenyugszunk a megváltoztathatatlanba. A beszélgetés segít ebben.

Végre egy normális ember [#12], aki nemnormálisnak tünhet a sok abnormis közt...

.

Nem kell elfeledned szeretett nagynénéd, sőt...!

Csupán arra vigyázz, milyen az emlékezés.

Nem szabad azon keseregned, hogy ő elment, hiszen ez az élet rendje.

Idézd fel magadban azokat a pillanatokat, eseteket, amikor jól érezted magad mellette/vele a kesergés helyett!

A fekete árny bánatod kivetülése.

Ha viszont te ÖRÜLSZ, hogy nagynénéd volt - és ILYEN VOLT, akor a fekete árny eltünik!

8-as válaszoló vagyok.

Érdeklődni szeretnék, hogy sikerült-e azóta pappal/lelkésszel beszélned?

Szülők, nagyszülők, testvérek, osztálytársak, ismeretségi baráti kör - esetleg egy tanár avagy iskolapszichológus, akiben megbízol?

Ui: több variáció nem jut most eszembe, kik jöhetnének még szóba lelki támaszként...