Milyen gondolatokat ébreszt benned, hogy a tudomány már bizonyítja a reinkarnációt?

Semmilyen különösebb gondolatot nem ébreszt bennem. Az itteni hozzászólások annál inkább...

Te is rosszul kezdted, mert kétes hitelű blogokat linkeltél be, ahelyett, hogy a valóban tudományos igényességgel megírt munkákat linkelted volna be (vagy legalább azokat is, ha feltételezed, hogy az itteni fórumozók nem mindegyike tud angolul). Pl. az alábbi úriember műveit:

[link]

Ezek az esetek tudományos igényességgel publikáltak, és a maga idejében bárki ellenőrizhette is őket. Az nem tudom, megtörtént-e, de mindenesetre senki nem állt elő azzal, hogy ellenőrizte, és nem hitelesek. Az, hogy ezeket az eseteket hogyan magyarázzuk, és hogy létezik-e a reinkarnációnál jobb magyarázat, az más kérdés. Sajnos ZumBa1900 sem fejtette ki, hogy mire is gondol a 13-asban, pedig az érdekesebb lett volna, mint a „hiteles” forrást követelni.

Egyébként a tudomány nem ott kezdődik, hogy ”Nature, Science vagy bármilyen tudományos publikációkat gyűjtő oldal, mint az arxiv.org”. A tudományt a MÓDSZERTAN teszi tudománnyá. Elég baj, hogy sok tudományos cikk eszerint azért nem számít tudományosnak (és pl. sok helyen nem is fogadják el ezeket PhD-hoz, habilitációhoz, vagy azt, ha valakit ilyen folyóiratban idéznek), mert pl. olyan folyóiratban jelent meg, amelyet a Scopus vagy a WoS nem indexál... Pedig itt is a konkrét cikkek módszertana lenne a lényeg.

A nagy nevű (magas impaktú) peer review folyóiratok egyébként szintén nem ellenőrzik a cikkeik állításait, hiszen ahhoz a kísérletet kellene megismételni. Egyszerűen kiadják 2-3 szakértőnek, aki jobbára saját előismeretei alapján próbálja megítélni, hogy a kézirat mennyire hiteles, illetve igényes-e tudományosan. De néha egyik sem elég. Magam is kutató vagyok, volt, hogy azért utasítottak el kéziratot tőlünk, mert kifogásolták, hogy az eredmény nem elég érdekes, „mennyivel érdekesebb lett volna, ha a fordítottja jön ki”. De a tudomány nem úgy működik, hogy az jön ki, amit akarunk. Ha az adott reviewernél igen, az már régen rossz. Egyébként másik folyóiratban simán elfogadták aztán.

A „véleménydiktatúra”, ha nem is szokás így nevezni, de létezik. Az én kutatási területemen is van olyan, széles körben elfogadott elmélet, amit senki sem kérdőjelez meg nyíltan, pedig már amikor megírták, akkor is nyilvánvaló volt, hogy alapjaiban hibás, mivel rendelkezésre álltak az azt cáfoló tudománmyos cikkek, amiket az elmélet kreálója valamiért véletlenül pont „elfelejtett” citálni. És aztán nekünk kellett magyarázkodni, hogy miért mondanak neki ellent az eredményeink. De végül elmagyaráztuk, és el is fogadták.

A finnugorizmus szintén ilyen. Többet állít, mint amit igazolni tud. Az összehasonlító nyelvészet a ROKONSÁGOT tudja igazolni (de annak kizárólagosságát már nem). És az igazolás sem azt jelenti, hogy bizonyítja, hanem nagy valószínűséggel feltételezhető. Ehelyett mit állítanak? Azt, hogy BIZONYÍTOTT, hogy a magyar nyelv finnugor EREDETŰ (holott még a rokonság sem bizonyítható, az eredet meg kizárólag feltételezés lehet). Ebbe a képbe az altaji nyelvek nem illenek bele, így ha valaki azt meri állítani, hogy az ún. „jövevényszavakon” túl is vannak párhuzamok, amelyek ráadásul szintén a rokonság melletti érvek (mert ugyanazon alapszókincsbeli szavak szabályos megfelelései, amelyek állítólag finnugor eredetűek), akkor „dilettáns nyelvészkedőnek” bélyegzik. Akkor is, ha az illető történetesen nyelvész. Nem véletlen, hogy ebben a közegben senki nem akar Magyarországon nyíltan foglalkozni a kérdéssel.

Közben külföldi nyelvészek az elmúlt néhány évben már statisztikailag is igazolták (habár már a 19. század óta ismert volt a dolog, csak a 60-as évek óta egyesek komolytalannak bélyegezték) a finnugor és altaji nyelvek rokonságát (de ezt sem bizonyították, ld. eurázsiai nyelvcslád elmélete), így a „finnugorkodók” (ha „magyarkodás”-ról lehet beszélni, akkor nyilván iylen is van) igenis tévednek, mikor azt mondják, hogy a „magyar nyelv finnugor eredetű, míg az altaji nyelvek nem rokonaink, pusztán jövevényszavak vannak”. Egyébként amit ők művelnek, azt pl. az is tudománytalanná teszi, hogy amikor egyetlen finnugor nyelvben találnak egy hasonló alapszókincsbeli szót (akár nem is szabályos megfelelést), akkor az szerintük „bizonyítja”, hogy a szó finnugor eredetű, de ha egy ilyen szóról valaki bemutatja, hogy számos altaji nyelvben megvan a szabályos megfelelője, akkor azt modnják, hogy enm lehet, hiszen már „bizonyították”, hogy az adott szó „finnugor eredetű”.

Ha valakit érdekel a téma:

Joseph H. Greenberg: Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. 1-2. kötet. Stanford: Stanford University Press. 2002.

[link]

[link]

Magyar tudományos művel sajnos nem tudok szolgálni a témában, mert nincsenek, csak gondolatébresztő cikkekkel, szigorúan nyelvészektől:

[link]

[link]

A témát nagyon részletesen is megvitattuk, itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__79..

A fent linkelt művekben található, magyar nyelvre vonatkozó részek a 77-78-as hozzászólásban vannak összegyűjtve.

Egyébként pl. Marácz és Krizsa az ún, gyöknyelvészet képviselői, aminek szintén tudományos igényű módszertana van, amelyet az összehasonlító nyelvészek nem fogadnak el tudományosnak, holott az ő módszerük helyessége ugyanúgy nem ellenőrizhető. „Véleménydiktatúra?” Így ezeket sem nagyon lehet megtalálni nyelvészeti folyóiratokban, hiába tudományos a módszertan. A „finnugorkodók” pedig hiába vonnak le téves következtetéseket az egyébként eredetileg tudományos igényű módszerekkel végzett összehasonlításaikból (ha leszámítjuk a tudatos manipulációkat és tudatos félremagyarázásokat), mégis közölhetik őket tudományosnak nevezett folyóiratokban, mivel ezek az ő kezükben vannak.

Az egész úgy kapcsolódik ide, hogy a "reinkarnáció" kutatása jelenleg annyira különleges terület, hogy nem igazán érzi egyik folyóirat sem magáénak, meg félnek is attól, hogy sokan hiteltelennek fogják őket tartani, ha ilyen kutatásokról írnak. Szintén az említett „véleménydiktatúra” miatt. Így sokakhoz el sem jut az információ, így akik olyan helyzetben vannak, hogy találkoznának ilyen esetekkel, és maguk is ellenőrizhetnék azok valóságtartalmát. Tehát hozzájuk el sem jut, vagy ha el is jut, addigra már egyesek tudománytalannak bélyegezték, így inkább nem fognak vele foglalkozni.

A vak szkepticizmus egyébként ugyanannyira probléma, mint a vak hit, csak egyesek szeretik úgy beállítani, mintha az lenne a jó kutató, aki szkeptikus. Pedig a jó kutató valósznűségi hipotézisekkel dolgozik, és a valószínűbbet fogadja el, de azokat is fenntratja opcióként, amelyek a rendelkezésre álló adatok alapján szintén lehetségesek, ha nem is a legvalószínűbbek. A pl. Stephenson könyveiben, tudományos igénnyel dokumentált esetek annyira mindenképp érdemesek, hogy lehetőségként fenntartsuk a „reinkarnáció”-t is, mint magyarázatot.

Én biztos vagyok benne, hogy van élet a halál után és abban is, hogy más földi szerepekben újra visszajövünk :) De van egyébként egy elég kimerítő vita erről, igaz, hogy angolul van, de nagyon érdekes:

https://www.youtube.com/watch?v=XEeDCmEqv9o

Most ötlött a szembe ez 03.havi pengeváltás a reinkarnációról és szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot.

Teológus mondta a múltkoriban a rádióban hogy születésünk pillanatában hozzuk a halálunk időpontját is. Ez számomra logikus gondolkodást feltételez.

Benne is felmerült logikusan továbbgondolva hogy a halálunkkor ott kell lennie egy újabb élet csírájának az időpontjának is.

El kell hogy keserítselek, de ez nem logikus, ez egy gondolkodási hiba aminek neve is van:

[link]

A születésed és a halálodban az az egyetlen közös hogy veled fog megtörténni, de ettől nincs közöttük más összefüggés.