Ádám tudta hogy a tiltott gyümölcsbe harap?

Nos. én úgy gondolom, hogy ha ez az egész az Ádám tudtával történt volna, akkor nem mondta volna Timóteusz, hogy nem Ádámot csapta be a Sátán, hanem Évát.

Ha Ádám hallotta volna, amit a Sátán mondott -természetesen tudjuk, hogy nem hallotta - akkor igaz lenne, hogy a tudtával történt.

Viszont ha nem hallotta a Sátán/Éva beszélgetést, akkor nem evett volna a fáról, ha felismeri a gyümölcsöt, hanem kérdőre vonta volna Évát, hogy az mégis mit csinál?

De se nem hallotta a Sátán csábítását, se fel nem ismerte a gyümölcsöt a szöveg szerint és ezáltal nem vonta kérdőre Évát, azaz ebből és csak ebből szabad kiindulni.

Nem vehetjük komolyan azt a feltételezést, hogy Ádám csak úgy, az Éva két szép szeméért harapott bele, annak ellenére, hogy tudta mi az. Nem, nem tudhatta mibe harap.

Gondoljunk bele, Isten határozott parancsa ellenére bárminemű ellenérzés nélkül azonnal, és késlekedés nélkül Isten ellen szegült volna Ádám pusztán Éva kedvéért, mondhatni kérdés nélkül, azonnal?

Ez azért sem lehetséges, mivel Ádámot nem rontotta meg a Sátán, és tökéletes állapotában természeténél fogva sem tudott volna vétkezni, főleg meg Isten ellen nem.

Ahhoz, hogy a két tökéletesnek teremtett ember közül akár csak az egyikük hibázzon, olyan erőhatásra volt szükség, amit csak Sátán tudott kifejteni - Évára.

De Ádámot semmi sem rontotta meg, ő nem beszélt a Sátánnal, ő nem lett a Sátán áldozata!

Ki az, aki azt mondja, hogy Isten olyan hibás embert teremtett, akinek még egy másik ember szava is fontosabb az övénél, annak ellenére is, hogy Isten tökéletesre teremtette Ádámot. Ez lenne a tökéletes ember, akit nem hogy Sátán, de egy másik ember is rá tud szedni? Így kellene értelmezni a "tökéletes" szót a Bibliában máshol is?

Ádámban nem volt hiba, képtelen lett volna vétkezni, nem tudhatta mit eszik. Tökéletes mivolta miatt ha tudta volna, nem evett volna belőle.

De elég megkérdezni őt magát, és azt hiszem, ezek után belátható, hogy ő tényleg csak azért evett, mert - mint mindig - enni adtak neki, s nem más, mint Éva.

Úgy vélem, Sátán zsenialitása- negatív értelemben véve természetes - itt is, mint még megannyi más ponton, jól megfigyelhető. Ha belegondolunk, hogy úgy rúgatott ki egy elvileg tökéletes embert - is - az Édenből, hogy annak közben fogalma sem volt, hogy mi is történik valójában, elképzelhető mekkora félelmetes, de csavaros elmével van dolgunk.

Isten ítélete természetesen jogos volt, hiszen ő sosem monda, hogy csak a szándékos evésért jár az elbocsátás. Ő azt mondta, az evésért jár, és ez mindkét félnél - habár más-más okok miatt -teljesült.