Igaz ez a mondás:akire gondolunk elalvás előtt, annak benne leszünk az álmainkban?

#10:

A kérdés már meg lett válaszolva. Hogy ezek után még mi hangzik el, mennyire releváns a kérdés szempontjából, az egy más tészta.

És igen, ha már együtt megyünk előre, akkor van némi felelősségünk egymásért, így abban is, hogy esetlegesen egymás súlyos hiányosságaira felhívjuk a figyelmet, annak a reményében, hogy azt javítva hatékonyabban tudunk együtt, előre haladni. Nem kell persze szőrszálhasogatónak lenni, mindenbe belekötni, de az, hogy az emberek jelentős része az anyanyelvén nem tud írásban kommunikálni, szerintem elég súlyos probléma. Én magam nem tettem most szóvá a dolgot, de amellett már nem tudok szó nélkül elmenni, hogy valaki ezt nem tartja problémának, vagy alkalmasint még büszke is rá.

Egy analóg példa. Van egy mérnök, aki olyan hidakat tervez, amik rendre leszakadnak. Ő erről semmit nem tud, nem szembesítette vele senki. Vagy tud róla, csak éppen nem érdekli. Hogy azért tervez leszakadó hidakat, mert nem tanult meg számolni, vagy pusztán figyelmetlen volt, nem nézte át a tervrajzokat, nem ellenőrizte a számításokat, mielőtt kiadta a kezéből a tervet, az kvázi mindegy is, a lényeg, hogy a híd leszakad. A nézeted szerint nem jó, ha szembesítjük ezzel a hibájával, mert még a végén megbántanánk. Építsen csak hibás hidakat, ha úgy tartja kedve. Na az ilyen hídon menjetek ti együtt előre, én maradok inkább a híd lábánál, és ha lehet, inkább megemlítem a tervezőnek, hogy van itt némi probléma. Lehet, hogy én később fogok átérni a szakadék túloldalára, de én legalább át fogok érni.

Jó, igazad van... egyetértek veled, s vágom, mire gondolsz, hidd el...

De akkor azt mondom erre: miért nem lehet kulturáltan, ha kedvesen nem is, de normálisan, mindenféle gúnyolódás nélkül felhívni a hibákra a figyelmet? Mint ahogyan az esetek 90%-a sajnos így cselekszik, nem csak itt, hanem mindenütt...

Igen.

Szerintem is az a baj, hogy egyszerűen NINCS OLYAN ROSSZ írás, amit meg ne lehetne így "védeni". Még, ha már 10 percig tart kihámozni, akkor is mondhatja azt, hogy "de hát sikerült, nem?"

Ahelyett, hogy simán csak az lenne a normális, hogy mindenki helyesen ír.

#12: Igen, ez jogos felvetés, és nem is annyira egyszerű, mert ha túl udvarias a kritika, akkor hatástalan marad. Ha túl durva, akkor meg lehet, hogy az érzelmi ítélet miatt nem lesz racionálisan elemezve. Amúgy néha a legudvariasabb kritikára is heves, anyázós válaszok születnek, meg néha a legdurvább kritikát is ignorálja valaki.

A másik oldalról pl. engem szokott zavarni, ha valaki olyan kérdést tesz fel, amit Google-ba beírva azonnal meg lehet válaszolni. Mikor elsőre futsz bele, akkor simán azt válaszolod mondjuk a „Mennyi a fénysebesség?” kérdésre, hogy „Google: fénysebesség; Első találat: [link] Második mondat: Pontos értéke 299 792 458 m/s minden vonatkoztatási rendszerben.”

De mikor már a tizedik ilyen kérdésbe futok bele, nekem is nehéz türtőztetnem magam, hogy ne borítsam az előző kilenccel összegyűlt dühömet az adott kérdező fejére. A magam részéről igyekszem ezt elkerülni, de néha erős a késztetés. Akinek nem ennyire fontos az udvariasság, önmérséklet, az előbb átlépi a határt. Tehát valamilyen szinten érthető. De nem, nem akarom ezt sem megvédeni, ez is olyan hiba, amit esetleg szóvá lehet tenni, és ez teljesen jogos kritika.