Ikerlélek szerelem - mit tegyek?

Mi előző életeink során már túlléptünk a marakodós fázison, szó szerint öltük egymást - de elhagyni sem bírtuk egymást (pl. így ölt meg egyszer, majd lett öngyilkos...). Úgy érzem lassan már a haladó fázisban vagyunk. Talán már ebben az életben is eljuthatnánk a lelkünk fejlődésének arra a magasabb szintjére, aminek következtében olyan lehetne a kapcsolatunk, amiről azt mondják, olyan, csak a mesékben van. Tulajdonképpen ez egy folyamat, és ha túl korán futtok össze, az többnyire nem egy kellemes élmény. Mi folyton egymásba gabalyodtunk, és keserédes volt mindig, rossz végkifejlettel. Ez van. Voltunk már homokos szeretők is, mellette családdal... Már az is legjobb barátsággal indult, ott olyan probléma volt, hogy én naivan olyat feltételeztem róla, amiről simán tudhattam volna, hogy nem igaz, ha egy ici-picit jobban figyelek rá, és kevésbé vagyok önző. Úgy érzem, ha képes lennék ezen változtatni, ő pedig tudna újra, és talán jobban is bízni bennem, akkor nem hiszem el, hogy a sors ne dobna meg minket egy elszalaszthatatlan lehetőséggel. De egy olyan hapsim van, bármik is a hibái, akiről tudom, hogy talán csak érte hagynám el. És még érte is százszor gondolnám meg. Egyszerűen nem úgy vagyok nevelve, hogy efelett csak úgy át tudnék siklani... De... ez más.

Itt páran azt nem fogjátok fel: minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.

De igen, van köztünk minimális telepátia - vagy tudom is én mi ez. Gyakran érzem meg, hogy ő mit érez. A minap olyan is történt, hogy azt éreztem meg hol van éppen.

Néha mikor nagyon elfoglalt, sokszor van, hogy "kizár" engem, semmi jelet nem kapok róla.