Mennyire normálisak ezek a hasonlóságok kettőnk között?

Igen, bizonyára viccesen hangzik, apróságoknak. Az is, hogy az édesapja meghalt, nekem a szüleim elváltak, és már szinte nem is beszélek apámmal. Mindkettőnk édesanyja újraházasodott, vannak féltestvéreink. Teljesen hétköznapi dolgok ezek.

Aztán, jut szembe akkor születtem, mikor az ő élete épp egy fontos fordulatott vett. Még korábban, volt idő, mikor bár jól leplezte, de belül nagyon magányos volt. Mintha... hívott volna valakit...

Jó és igaz, természetesen külön ez mind lehet véletlen. Sok embernek lehet az enyémhez hasonló füle, talán minden ezrediknek, eddig talán négyet láttam, ebből egy egyenes ági rokoné, de nem is figyelem meg mindenkiét. A szemöldöke se nagy szám, de mindkettőnknek felemás, és pont ugyanabban tér el, kivéve, hogy az övé az enyém (az eredeti (egy ideje szedem)) tükörképe. Kezet pedig azon a bizonyos rokonén kívül, aki a hasonló fület is birtokolja, (nyakat is ha már itt tartunk :D, de ugye ő vérrokon), az övé az egyetlen kéz ami bár nagyobb (de ő ffi) de a körmeit leszámítva (gyerekkori sztori, folyton szedtem alóla a koszt, ezért egy ici-picit hátrébb válik el az ujjhegyemtől) egészen hasonló az enyémhez. Mondhatni az övé a "férfi változat". A fogsora is kusza volt, mint nekem, helyes kis lyuk volt a metszőfogai közt, de ő megtehette, hogy fogszabályzóval rendbehozassa és kifehéríttesse. Ez is egy tök átlag dolog, tudom-tudom. De még mindig jobb, mint hogy mindkettőnk neve 15 betű és mindkettőnkében 6 magánhangzó van, és egy betű, amit nem ejtünk ki külön. Ne kérdezzétek miért számoltam ki. Egy olyan felsóhajtással kezdődött: Ez nem egyezhet, nem hiszem... Ha mégis egyezik, akkor... De azóta sem tudom mi van akkor :D A kedvenc virágunk és ételünk is ugyanaz. Semmi misztikus, különös vagy bármi, mint hóvirág és csiga, csak rózsa és csirke sült burgonyával. Szeretünk sétálni, szoktunk is, bár ő magányosan már szinte alig, hajnalig elmélkedni a világ dolgain. Rengeteg apróság van. De nem tudom mindebből mi véletlen, és teljesen normális, és van-e, ami esetleg ténylegesen jelent-e valamit azon kívül, hogy emiatt közelebb érzem magamhoz.

Az biztos, hogy nem magyarázom be, ezek tények. Csak arra voltam kíváncsi mi az, ami még normális, és esetleg mi lenne már furcsa. Nem a tintahalért vagyunk oda a szárazföld közepén és nincs mindkettőnknek ugyanott csillag alakú anyajegye, ami már másoknak is furcsa lehetne. Csak... Olyan, mintha egy távol élő unokatestvér lenne, egy más ország lakosaira jellemző, összetéveszthetetlen helyi vonásokkal, mégis olyan ismerős, ha ránézek, mintha öröktől fogva ismerném. Kicsit mintha, egy görbe tükörbe néznék.

Őszintén megértem az iróniát a válaszaitokban, egyszerűen... Talán én nem tudom jól megfogalmazni. És én sem tudom milyen gyakori ez. Lehet, szinte mindenkivel megesik. Lehet még van egy tucat ilyen ember, akikkel soha nem fogok összefutni.

A kezéről annyit, hogy nekem nő létemre nagyon vékony, hosszú ujjaim vannak, az övék is hosszúak, és a gyűrűsujja nagyjából a hüvelyikujjammal azonos méretű. Hogy is mondjam... A párom kisujjára csak félig megy fel ami az én hüvelyikujjamra jó, pedig átlag méretű keze van férfihoz képest. Meg formára is olyan. De nem hiszem, hogy ez csoda, csak egyszerűen... Mit mondjak, úgy néz ki, mintha a bátyám lenne egy másik anyától, azt leszámítva, hogy az apám lehetne. Vagy... vagy mint az apám, de ez hülyeség.

Egymagas velem, bár ez sem nagy dolog. (Mondhatni kis dolog, főleg, hogy 172cm férfi esetén már-már alacsony - nem szerintem...)

Hátra tudja hajlítani az ujjait, mint én. :D

A haja bár dúsabb, de mikor megnövesztette, ugyanolyan formája volt, mint nekem most, hogy növesztem, ugyanolyan lazább, rakoncátlan hullámok voltak benne. A különös az egészben, hogy senki nem tudja a hajamat kitől örököltem... De a legenda gyártást másokra bízom, én szentül hiszem, hogy az apám az apám, anyám bármilyen furán is viselkedik, mikor rákérdezek (csak simán nem szeret apámra gondolni, mert csalta, és ilyenkor eszébe jut, hogy milyen partit szalasztott el egy másik udvarló személyében - de ismerem annyira, hogy nem lépett félre, csak játszik a gondolattal)

Ezeket csak azért teszem még hozzá, hogy sok ilyen apróság van, és nem olyanok, hogy van orra, és ő is szokott pislogni :D Talán nem is a sok apróság tetette fel velem a kérdést, hanem maga az érzés, hogy... olyan ismerős nekem. Úgy értem, ha ránézek egy idegenre, általában egy idegent is látok. De ő emlékeztet valakire, valakikre. Legalább 6 emberre, ebből 3 a rokonom. Úgy értem... Azt akarom kinyögni, hogy nem érzem őt idegennek. Tudom, hogy nem ismerem őt, de úgy érzem nem tudna meglepni. Valahogy más, mégis olyan közeli.