Miért szabnak határt a hitnek?

"Vagy ez az egész csak ilyen önigazolás keresés szellemi nyomorultaknak?"

Igen, nagyjából.

Mindenki rendelkezik sajàt akarattal.

Az 1. példànàl a vàlaszolo fél megadta a vàlaszàt. Az hogy ezzel a vàlasszal mit tesz a kérdezö, az rà tartozik. Ez nem jelenti minden esetben azt, hogy nem hitte el.

"...de miért csak egy pontig?" Nem nagyon értem mit értessz ez alatt. Tudom én hogy a szellemtudomànyokban elöször hinni kell és utàna làtsz, de ez nem azt jelenti hogy mindenben 100%osan hinni kell. Mindenki eldöntheti miben hisz, miben nem. Mindenkinek van sajàt döntése. Az hogy az ö döntésük tetszik-e màsoknak, az màr màshova tartozik.

Persze tudom hogy vannak emberek akik csak a szàmukra elfogadhato dolgokat fogadjàk el, vannak akik màsokra akarjàk eröltetni véleményeiket stb... Ez ellen nem nagyon lehet tenni.

Minden hit elég jól behatárolt valami.

Mindenki egy bizonyos határig hisz az adott témában, de nem határtalanul.

.

Példa:

sokan hisznek a szellemvilágban és a rosszindulatú egyedeiben.

Elhiszik, hogy a szellem lever ezt-azt (még a TV-t is az asztalról), de nem hiszi el ugyanaz az ember, hogy a rosszindulatú szellem felszedi a szobában a parkettát.

Mindenki tapasztal bizonyos dolgokat az életben, és ez alakítja ki nagyjából azt a kört, ameddig "ellát", amit el tud hinni, fogadni.

Emellett lehetnek olyan dolgok, amelyek mögé lát már valaki, és más mechanizmust érzékel mögötte, mint amit a hívő állít.

>Vagy ez az egész csak ilyen önigazolás keresés szellemi nyomorultaknak?

Tökéletesen pontosan. Üdvözöllek az ezotériában, ezzel leírtad az egész alapját.