Van benne igazság hogy minden gondolatnak van impulzusa illetve frekvenciája? Tehát ha valaki valamire erősen gondol illetve ha mély háláz érez mgkapja amit szeretne? Akár poblémák megoldása is lehetséges így?

A vonzás törvénye egy végtelenül leegyszerűsített és hibás (de jól eladható) elmélet, ez ennél sokkal összetettebben működik. Fogalmam sincs, hogy van-e a gondolatoknak impulzusa vagy frekvenciája, de teremtő ereje mindenképpen van, hogy hogyan tudunk akár "bevonzani" dolgokat, bár én tényleg nem szeretem ezt a kifejezést, de néha ehhez igen hasonló dolog történik, azt nem tudom megmagyarázni, elméleteket lehet róla alkotni, de felesleges (ál)tudományoskodást vinni abba, amit a tudomány még nem bizonyított, nem képes bizonyítani, mert ez csupán támadási alapot ad azoknak, akik szkeptikusok.

Az "erősen gondol" az az akarat megfelelője lehet, ennek határozottnak, érzelmeken alapulónak kell lennie, AKARNOD kell. Ezután viszont - és erről nem szól a film - teret kell biztosítanod annak, amit létre akarsz hozni, meg akarsz kapni. Amíg a tudatos tudatodban van a dolog, amíg csak akarsz és akarsz, addig nincs helyed befogadni, "létrehozni" azt, amit szeretnél. A tudatod akar, de a tudattalanod hoz létre. Ezért nehéz, szinte lehetetlen "bevonzani" igazán fontos dolgokat a puszta akaratoddal, hisz képtelen vagy félretenni, átengedni a tudatalattidba azokat. Mégis, elhiszed, hogy sikerülhet, és ez egy működő elmélet, ha kisebb, számodra kevésbé fontos dolgokat már "bevonzottál": mivel ezek alapvetően kevésbé voltak fontosak, könnyen ki tudtak kerülni az aktív tudatodból a tudattalanba, ahol aztán megvalósultak. Ezért tűnik működőnek ez az egész vonzás törvénye-dolog, holott elég alaptalan. Remélem, tudtam olyasmit írni, amit hasznosítani tudsz ebből, sokkal összetettebb és bonyolultabb téma ez, mint az átlagember fejében él, aki megnézte, elolvasta a Titkot, és bekajálta azt - én is láttam, elég hihetően adta elő, ezért nem hibáztatható a laikus tömeg, aki azóta csak vonz és vonz... általában hiába.

Akár materiális megközelítésből is, a gondolatok és az érzelmek teremtő ereje elvitathatatlan. Gondolj bele azokba a hatalmas különbségekbe az ember és a többi faj közt, melyek a gondolkodásunkból fakadnak. A világot az érzelmek és a gondolkodás tette olyanná, amilyennek ismered. A sok fontos és kevésbé fontos dolog, mint pl. a társadalom, az épületeink, az intézményeink, a pénz, az üzleti életünk, a háborúk, mind-mind a gondolkodásból és az érzelmekből születtek és lettek olyanná, amilyenek. Tehát a lényegen mit sem változtat az, hogy a gondolatokat és az érzelmeket nem tudod fizikailag megfogni. Ha a kezedbe tudnád venni őket és le tudnád tenni ide az asztalra, akkor sem lenne érvényesebb a teremtő erejük. Egy narancsot például meg tudsz fogni, de nyilván vannak olyan gondolatok és érzelmek, melyek eleve sokkal nagyobb erővel és hatással rendelkeznek, mint egy narancs. A te szubjektív belső érzelmi és gondolati állapotod közvetlenül meghatározzák a mindennapjaid, hatással vannak a családtagjaidra és barátaidra, így a társadalomra is, végső soron az egész emberiségre. Vannak olyan érzelmek és gondolatok, melyek hosszú távú célokat határoznak meg, ha például üzleti vállalkozásba kezdesz, vagy egyetemre mész. De ha belegondolsz, a média, amit a negyedik hatalmi ágnak szoktunk nevezni, egyetlen eszköze a gondolatok és az érzelmek befolyásolása, és ezért ez elég komoly tényező.

Szerintem bátran ki lehet jelenteni, hogy világunkat a gondolatok és az érzelmek kormányozzák.

Egyébként a gondolatok más gondolatokat és érzelmeket teremtenek, vonzanak és taszítanak legközvetlenebb környezetedben, a testedben is. Ha például késő este ránézel az órádra, az egyébként általában korán hazaérkező gyereked még mindig nincs otthon, elfoghat az aggodalom. Vagy ha a csapatod épp most nyert meg egy EB meccset 2:0-ra, akkor elfog az elégedettség és az öröm, de ha például hó vége előtt egy héttel azt veszed észre, hogy alig maradt pénzed, szorongást és aggodalmat érzel, hogy miből fogod etetni a gyerekeid.

Ha én pszichomókus lennék, biztos ez lenne a személyes kutatási területem; csoportokba foglalnám a gondolatokat és érzelmeket, megpróbálnám megfigyelni, milyen érzelmek és gondolatok milyen másokat teremtenek, vonzanak vagy taszítanak, és hogyan határozzák meg mindezek a társadalom hétköznapjait.

Ez a pusztán materiális, fizikai-pszicho megközelítés.

Spirituális szempontból, amennyire én tudom, a gondolatok és az érzelmek valamennyire hasonlatosak az elektromágneses mezőkhöz. Megvannak a saját vonzás-taszítás törvényeik, összekapcsolódhatnak más mezőkkel vagy akár testekkel is, és le is válhatnak róluk, valamint képesek terjedni a térben. De ezek az elektromágneses érzelmi és gondolati mezők annyiban különböznek a fizikailag érzékelhető elektromágneses mezőktől, hogy ezek úgymond az anyag szintje alatt helyezkednek el, még nem elég stabilak ahhoz, hogy fizikailag érzékelni lehessen őket. Bár ez nem zárja ki azt, hogy majd egyszer a jövőben valóban érzékelni is tudjuk őket.

Ezek a mezők aztán, ha elérnek egy bizonyos rezgésszámot (érzelmi intenzitást), a fizikai anyag építőköveivé válnak, tehát ezekből lesznek az elemi részecskék, aztán a nagyobb méretű atomok, majd molekulák, és így végül ezek alkotják a fizikai valóságot.

Ilyen elektromágneses érzelmi mezőket tudattalanul mindenki folyamatosan bocsájt ki és fogad be, így a szemmel és az eszközeinkkel üresnek érzékelt tér is tele van ilyen érzelmi-gondolati képződményekkel. Ezt tanítják egyes spirituális tanítók.

Azt még hozzá kell tenni, hogy amikor ilyen fogalmakat használunk, mint "rezgés", "vibráció", "hullám", "elektromágneses", "stabilitás", stb., azokat nem szószerint kell értelmezni, nem felelnek meg egy az egyben fizikai leírásokkal, hanem ezek csupán amolyan metaforák, hogy az olvasónak legyen valami fogalmi képe arról, amiről beszélünk. Ez egy nagyon érdekes téma, én még oldalakat tudnék írni róla, de szerintem ezt is csak kevesen fogják elolvasni :D