Szerinted alvás közben miért hagyja el a testet a lélek? És mennyire képes érzékelni a fizikai világot és mégis mivel?

Fura dolgokat álmodok, le sem tudom írni (de nem lényeg). A végén megint az lett, hogy úgy éreztem, hogy mintha a fejemben valami alagútban kezdenék zuhanni. Mintha valami vinne magamba, mint egy fekete lyuk, de inkább szabadságot ad. A végén pedig úgy éreztem, hogy megszűnt a gravitáció és lebegek. De nem a testem igazából, hanem amit a fejemben szoktam érezni. A testem teljesen el is felejtettem. Illetve nem, mert:

Mitől van az, hogy a végén:

- megvoltam győződve arról, hogy alvásparalízis szerű élményem van és elhagyom a testem.

- elindultam a konyhába. Igazából ilyenkor két dolog fordul meg a fejemben. Kémkedni vagy megpróbálni a halált.

- viszont a konyhában az egész kezdett teljesen valóság lenni. Annyira, hogy nem mentem ki az ablakon, mert azt hittem ez a valóság. Annyira valós volt, hogy inkább ittam a hűtőből és éreztem, hogy iszom. A vizet meg mindent. Tényleg azt hittem, hogy kimentem inni.

(És az az igazság, hogy közben tudatos vagyok, de mégsem).

Lehet, hogy ezt keverik össze az emberek a test elhagyásával?

Értek már el valamit ilyen állapotban?

Mire jó egyáltalán?