Miért nem szól hozzám Isten?

Most már tudom, hogy nem baj az, ha érdeklődöm és kérdezek.

Ennek egyik módja, hogy frusztráltsággal megyek neki a dolognak és így mélyre süllyedek érzelmileg.

A másik módja, hogy próbálok még nagyobb áhítattal lenni a misztérium felé és útmutatást kérek.

Midőn feltettem a kérdést, sajnos az előző utat választottam.

Az eredménye az lett, hogy pár óra alatt allergiás tüneteket produkáltam.

Pár nap múlva utánanéztem, hogy mi is az allergia és azt találtam, hogy a tudományos élet túlnyomó részt úgy véli, hogy pszichoszomatikus eredetű.

Ekkor esett le, hogy nem véletlenül esett ennyire egybe a kettő dolog ( depresszív hangulat-allergiás tünetek).

Ezt követően olyat olvastam, hogy ennek a létformának a szenvedéseit Isten nem direkt méri ki ránk. Egyszerűen arról van szó, hogy szabad akaratunknál fogva lemondhatunk a vele való kapcsolatról, mondván, hogy jobb nekünk Nélküle. Ez viszont azzal jár, hogy így mindenféle segítségről és védelemről lemondunk. Ergo, aki nem hisz az visszautasítja a lehetőséget...

Ezt követően egy dal ment a fejemben. Már eltelt egy idő, mire észrevettem, hogy mit is dúdolok...megdöbbentem...

"Te hallgatsz s én érzem, a szívem felel." ( István a király c. rockopera )

Erre lehet azt mondani, hogy persze, hogy előjön ilyen, hiszen az agy azt dobja ki, ami foglalkoztat minket...de rám mégis hatott..

Elmentem sétálni az éjszakába és közben beismertem, hogy én okoztam a bajt és mondtam, hogy szeretném, ha visszaállna közöttünk a kapcsolat.

Még abban az órában nagyságrendekkel javult az állapotom...

Hazaérkezve egyedül leültem a konyhában.

Amit hallottam kiszűrődni anyuék szobájából az szíven ütött. TV-ből szólt: "Te hallgatsz s én érzem a szívem felel !"

Tegnap éjjel ismét elmentem sétálni és úton hazafelé egy kutya ugatásától megijedve valahogy így fogalmaztam: " Ó Uram, látod mindentől félek. Mi emberek tele vagyunk félelmekkel...legyen szó az élet bármely területéről "

Hazaérve megláttam egy könyvet, amit anyu olvas és a gyógyulásról szól, de NEM vallásos jellegű. Felkaptam és találomra kinyitottam.

Ezt olvastam: " Meg kell tanulnod hinni ! "

Még az utána lévő pár sor is teljesen odavágott de ez is leírja a lényeget.

Azt olvasva elérzékenyültem...

Hát hallasz?! És válaszolsz ?! Te törődsz velem ?!

Én is vaskalapos materialista voltam, de egy ponton elgondolkodtam.

Mit csinálok? A szívemben egyoldalú bíróság van.

Csak vád van, védelem nélkül.

Ha annyira racionálisnak, pártatlannak és felvilágosultnak tartom magam, akkor hogyan ítélhetek olyan dolog felől, amihez effektíve semmi közöm ?!

Azt mondják, hogy csak őszintén és nyitott szívvel ( és PÁRTATLANUL ) kell kérni...Felé fordulni..

Akik minden félét mondtok az Úrról vajon megtettétek-e ezt ?! Vagy ti is csak a vádat hallgattátok a szívetekben és a védelemnek esélyt sem adtatok...?

Ha kíváncsiak vagytok az igazságra, akkor miért nem teszitek meg? Ez így igazságtalan ítélet...

Ne hozzatok most semmiféle érvet, hogy "dehát annyi igazságtalanság van a világon...annyian szenvednek",...stb..

Most nem ez a lényeg, hogy kiagyaljátok, hogy hogyan is működik ez a rendszer, mert az valószínűleg nem fog menni.

És ne úgy kérjetek, hogy " na jóólvan, megkérem, de úgyse történik semmi sem.. " Ne ti akarjátok megmondani, hogy mi történjen.

Furcsa lehet, de sokszor szóltam Isten ellen. A tudomány világa érdekelt és a legújabb eredmények nagyban hozzájárultak abban, hogy higgyek, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy kinyíljanak a szemeim.