Vajon csak a véletlen műve? Szkeptikusok/materialisták véleményére is kíváncsi vagyok.

A szoros érzelmi kötődés megjelenik álmunkban.

Az álom arra szólított fel téged, hogy ideje búcsút venned tőle.

Persze nem minden esetben jelent elhalálozást, de a valóságban kialakult körülmények megtudják határozni, hogy mi a helyzet, és összképet kapsz.

Az óra az érdekesebb történet.

Erre két választ tudok, hogy miért lehetett.

Az egyik véleményem, hogy édesapád és te közötted szoros volt a kötelék (ami teljesen egészséges), és ezt az órát szeretetből kaptad, te pedig mégis kiraktad, mert tőle kaptad, és te is szereted őt. Az óra lett a jelképe a köteléketeknek.

A másik, hogy az órát ő állította meg, amikor meghalt.

Helló, én a szkeptikusok mezőnyét erősítem:) Az én életemben (53év) soha nem volt olyan élmény, ami "kilógott" a világképemből, talán ezért is vagyok szkeptikus.

Az első, ravatalozós,álom sztori számomra egyszerűbb: az ember agya csúnya tréfákat tud játszani. MOST emlékszel úgy, hogy pontosan olyan volt a valóság, mint előtte az álmodban.

Erre egy olyan élményem van, ami rámutat arra, hogy ne vitatkozzak, ha valaki máshogyan emlékszik valamire, mert hiába "látom magam előtt", "pontosan emlékszem", az nem mindig igaz. A sztori: este mentem autóval valami sötét helyen és a fényszóró fényének a határán láttam egy macskát az úton. Láttam a szemét, a bajuszát, részletesen a macskát, olyan 20-30 méterről. Kicsit fordultam, hogy elmenjek mellette. Egy-két másodperccel később, ahogy közelebb értünk láttam, hogy egy nejlonzacskó, ami körvonalaiban kicsit hasonlított a macskára. Szóval az agyam, automatikusan, nem tudatosan "feljavította" a képet. Olyan részleteket láttam magam előtt pontosan, amik tutira nem léteztek. Ez valószínűleg legalább ugyanígy megy az emlékezettel is. Egy 10 éves gyereknek biztosan van (filmekből pl.) némi tudása a ravatalozóról, meg egyébként is mind ugyanolyan:))) Ha az anyám súlyos beteg, akkor nem meglepő, hogy a halála eszedbe jut...legalább elfojtva.

"Az én életemben (53év) soha nem volt olyan élmény, ami "kilógott" a világképemből, talán ezért is vagyok szkeptikus."

Ez kulcsmondat. Senkit nem szeretnék bántani emiatt, mert a mai, technokrata világban akiket nem érnek ilyen élmények, mint a kérdezőt, vagy engem (szerencsére nem ilyen következményekkel járó, de hasonló jellegű prekogníciót és szinkronicitást jelző élmények), az nem csoda, ha ezeket a megtapasztalásokat bizarrnak, hihetetlennek tartja, és mindenáron megpróbálja "megmagyarázni" az általa már ismert és elfogadott dolgokkal.

Szerintem az ilyen jellegű megmagyarázáson a kérdező és én is túlestünk már.

Én speciel éppen a saját tapasztalásaim miatt kezdtem érdeklődni a terület felé, előtte "szkeptikus" (mondjuk inkább ki nyíltan: tagadó és elutasító) voltam az ilyen jellegű témák felé.

Kérdező: részvétem a történtek miatt, annyit szeretnék hozzátenni, hogy nagyon-nagyon sok hasonló esetet olvasni az interneten, hallani ismerősi körben, mint a tiéd. Nem véletlen, nem az agyad játéka, ebben egészen biztos vagyok.

"valami amihez még nem értünk meg" - szintén kulcsmondat. :)

Sőt, az is egy kulcsmondat, hogy az agy hihetetlenül befolyásolható, kb bármit képes elhinni, amit el akar hinni.

Egy időbőn eléggé sűrűn voltak olyan érzéseim, hogy "én ezt megálmodtam előre" - úgyhogy elkezdtem leírni az álmaimat, kapásból ahogy felébredtem, és később visszanéztem a jegyzetet, amikor megint volt egy ilyen érzésem. És szinte kivétel nélkül kiderült, hogy teljesen rosszul emlékeztem - a felébredés utáni jegyzetem más volt, mint a hónapokkal későbbi emlékem, sokszor csak nyomokban emlékeztetett rá.

Namármost, itt két lehetőség van: az agyam eléggé szubjektíven jegyez meg dolgokat (ami tudott tény) vagy valaki titokban átírja a jegyzeteimet az én kézírásommal, hogy hülyét csináljon belőlem majd titokban kacag valahol.

Azt hiszem, nem néz senki hülyének, ha az első lehetőség a hihetőbb számomra :)

Az emberi agy egyszerűen így működik: igyekszik mintákat felfedezni MINDENBEN. A túlélés egyik legfontosabb eszköze, hogy észrevegyük azt, ami szokatlan, ami eltér a hétköznapitól (pl, a tipikus néma csend az erőben, vagy furcsa kaparásnyom a patakparton ami tegnap nem volt ott - lehet leesett gally, vagy barlangi medve hever a túloldalon). Az agy pedig nagyon rávan állva erre (hiszen évmilliókig erőítette ezt a képességét a túlélés érdekében). Ha szokatlan, erősen stresszes helyzet történik, ez különösen fontos - biológiailag a közeli hozzátartozó rákban való elvesztése ugyanúgy stressz, mintha lecsapná a medve - az agy pedig örülten elkezdi keresni a mintákat, kitölteni a hiányzó részeket, hogy megóvd magad. Az álmok emlékei homályosak, tehát tökéletes táptalaj ennek - amire nem emlékszünk, oda az agy gond nélkül betölt BÁRMIT, amivel bizonyosságot szerezhet.

Ilyen esetek, amiket a kérdező leír, számtalanszor megtörténnek - csak legtöbbször nem történik SEMMI. Tehát ignorálni fogod - de ahogy valami fontos, veszélyes, stresszes helyzet történik, az agyad fel fogja dobni az emléket, és sokszor összekapcsol nem is összetartozó dolgokat.

Leghíresebb téma ebben a tipikus "a lámpa pont akkor alszik el az utcán, amikor alá érek" - holott az igazság midnig az, hogy a lámpa folyton ki-be kapcsol, csak az nem érdekel - de ahogy aláírsz, puff, kialszik, ez általában megijeszt (hirtelen változik a környezet - VESZÉLY) tehát meg fogod jegyezni az addig szükségtelen infót.

Így működik az agyunk :)

Sok mindent nem értünk még.De amit nem értünk, az attól még létezhet.Rengeteg különös dolgot megtapasztaltam magam is, amit nem lehet racionális oldalról megmagyarázni.Napokig mesélhetnék. Csak pár példa, ami most hirtelen eszembe jut és nem tesz ki oldalakat:

10 éves lehettem, mikor egyik kis barátom osztálytársam

anyukáját felravatalozva láttam.Az ő anyukája és én anyukám nagyon jó barátnők voltak, szóval a két család baráti viszonyban volt, sokszor összejártunk.Tehát a barátom anyukája egyáltalán nem volt beteg! Úgyhogy nem volt semmi okom hogy a halálán járjon az agyam.Ráadásul ez igazából nem is álom volt.Tudod vannak ilyen elalvás előtti képek, amik még csak zavaros kusza alakzatok, színek.De akkor hirtelen ez a kép ugrott be, a ravatalozós.Megijedtem, valahogy rossz érzést keltett bennem.Azután már nem is bírtam elaludni, de anyunak persze nem mondtam el.Nem akartam "hülyeségekkel ijesztgetni".

2 év múlva a barátom anyukája valóban meghalt, fiatalon, öngyilkos lett teljesen váratlanul, senki sem gondolta volna, hisz mindig vidám volt...

Vagy másik eset:Anyu egy idős nénire vigyázott, mert a férje kórházba került.Anyu meglehetősen szkeptikus volt így igencsak nagy fejtörést jelentett neki, mikor egy reggel, miközben a nénivel reggelizett szép csendben, az ablakpárkányról egy kis asztali tükör magától átrepült a előszobán, mintha elhajították volna.Nem tört össze.A néni felkiáltott: Jaj, ez biztos az uram volt! És 5 perc múlva telefonáltak a kórházból, hogy a férje meghalt! Nem volt huzat, se semmi más, ami a tükröt lelökhette volna.

Én is megálmodtam anyukám halálát, vagyis először nem is a halálát, hanem amikor még látszólag teljesen egészséges volt, soha nem volt semmi panasza, én mégis sokszor álmodtam azt, hogy a fejét vagy gyomrát fájlalja vagy hirtelen meghal, nem balesetben, hanem valami más okból.Ez nyugtalanított, de orvoshoz nem lehetett elhurcolni, mondván jól érzi magát.Csak jó pár évvel később derült fény rá "véletlenül", hogy egy csomó baja van, szívbajtól a cukorbetegségig.Később sokat fájt a feje a magas vérnyomástól meg a gyomra asok gyógyszertől (mint álmomban!).

Aztán a halála is épp olyan váratlanul jött, ahogy megálmodtam, csak szerencsére itthon.Jó, tudtuk, hogy beteg, de annyi gyógyszer mellett nem gondoltuk volna...még élhetett volna sok évig...

Aztán a halála utána hajnalon mikor kimentem az erkélyre, az összes virág gyönyörű egészséges volt és roskadoztak a virágoktól, holott előtte csak kornyadoztak! Anyu szerette a virágokat és sokat gondozgatta őket, de hiába mert akartak kiszépülni, csenevészek voltak, csak pusztultak, de azon a hajnalon látványos volt a változás, nem lehetett nem észre venni! Pár napig pompáztak, aztán elhervadtak és újra ugyan olyan rondák a mai napig is :(

Azokat a virágokat kiszárítottam és letettem emlékbe :)

Később is néha beszéltem anyuhoz, remélve hogy valamilyen formában itt van és meghallja.Születésnapom előtt napokban, anyu halála után pát hónappal megkértem őt, hogy ha még itt van, szülinapomra tudna-e tenni megint valami kis csodát? (Mint az erkélyen a virágokkal).És akkor másnap, mikor kimentem a ház elé, csodálkozva láttam, hogy a fehér cserepes játszint kivirágzott!szára az igazából nem is nagyon volt, csak egy fehér virágkupac a cserép tetején, az illata azonban hamisíthatatlan :)És ez Novemberben történt.A Novemberi hidegben alépcsőházban, elhanyagolva nem értem hogy nyílhatott ki, ráadásul váratlanul, egy nap alatt.A hófehér virágok nagyon feltünőek voltak és határozottan emlékszem hogy se bimbót, sőt zöldet sem láttam már hónapok óta a cserépben, azt gondoltam az is kipusztult.Ráadásul ez szülinapom előtt egy nappal történt és anyura jellemző volt, hogy szeretett idő előtt köszöntőt tartani :)

Sajnos a kis csodák mostanra megszűntek.Úgy tűnik, nincs már itt :(

Nem vagyok hívő, de szkeptikus sem.

A második történeted nagyon hasonló ahhoz, ami velem is megtörtént.

Én se tudom a magyarázatot, megérezzük talán.

Nem tudom, hogy, de így igaz.