Az Univerzumra nem jellemző az idő. Nincs múlt, nincs jövő, csak jelen van. A nagy bumm sem kezdet. Egyetértesz?

Ha még mindig nem érted. A múlt, jelen, jövő fogalma létezik.

Csak nincs aktívan jelen. Mindig csak jelen van. Nincs miben utazni és nem is lesz hová.

Nincs múlt. A múltban már nem tudsz csinálni semmit és nem is fogsz.

A múlt elmúlt. A jelen jelen van, a jövő pedig lesz.

De veled nem vitatkozom, mert vitaképtelen vagy.A továbbiakat sem neked írom, mert úgy sem érted meg.

Szokták mondani, hogy a múltat látjuk a csillagok fényéből. Viszont ha sikerülne a csillaghoz utazni, látnánk pl., hogy már régen nem létezik.

Szóval ott sem a múlt van jelen, csak esetleg látjuk, hogy mi volt. Ha mi úgy látjuk, hogy létezik egy csillag, akkor a csillagnál tudják, hogy nem. Tehát a jelen, hogy a csillag nem létezik, csak mi a fényekből látjuk. Ha oda tudnánk utazni, a jelenbe utaznánk. Ha rálőnénk a csillagra nagyon gyorsan, hiába lőnénk akármilyen gyorsan ha már nincs ott semmi. Nem lenne mit eltalálni.

A válaszokból kiderül, hogy mennyire “nem értjük” a világunkat, az univerzum működését, a természet törvényeit és a fizika tudományát, ami nem más mint a világ működésének megértésére és egzakt módon való leírására való törekvés.

A kérdés az idő, a jelen, a jövő és a múlt fogalmai. Előkerültek a sebességgel való példálózások és a relativitás elméletek is. Azonban minden egyes példából úgy tűnik, hogy a relativitás fogalmának értelmezésével már gondok adódnak.

A sebességre alapuló példák is ezért helytelenek. A test sebessége épp úgy relatív ahogy az idő is. Ami állandó az a fény vákuumban(!) mért sebessége.

Meg kellene érteni az inercia rendszerek fogalmát, hogy átlássuk, a fizikában nincs egyértelmű válasz egy olyan pontatlan kérdésre, hogy mekkora a széken ülő Pista bácsi sebessége. Fontos meghatározni, hogy melyik/milyen inercia rendszerből figyeljük meg Pista bácsit. Feltételezhetjük, hogy amennyiben egy széken ül a sebessége zéró. Ha vele egy helyiségben tartózkodunk szintén egy széken ülve akkor akár igazunk is lehet. De annak is igaza van aki látja, hogy ez a helyiség egy vonaton található amely elhalad az út mellett és ő az úton állva úgy ítéli meg, hogy Pista bácsi a székkel és a vonattal együtt 40 km/h sebességgel halad. Ahogy annak is igaza van aki egy másik csillagrendszerből figyeli meg Pista bácsit és látja, hogy a bolygóval, sőt a naprendszerrel együtt a világűrben száguld. Tehát relatív, hogy Pista bácsi milyen sebességgel halad.

Na most az idő hasonló módon relatív, ahogy a múlt, jelen, jövő fogalmai is azok. Hiszen egyszerre érzékelhetjük a jelenünket és egy másik galaxis múltját amikor az égre néző távcsőbe tekintünk. Mérhető módon másképp telik az idő a bolygónk két különböző pontján, vagy akár az orbitális pályán keringő űrhajókon, műholdakon. Ez utóbbiak óráját rendszeres időközönként után is állítják, hogy kiküszöböljék az idődilatációból való eltéréseket a bolygó óráihoz képest. Tehát a jelen meghatározása csak és kizárólag a téridő egy konkrét adott pontjára vonatkozóan értelmezhető, mivel az univerzumban a jelen és a múlt egyszerre létezik, az univerzum két különböző pontján pedig az egymáshoz viszonyított idő más mértékben telik miközben a saját inercia rendszerükben tartózkodók nem érzékelik lassabbnak vagy gyorsabbnak azt. Tehát azt képzeljük el, hogy van két azonos tulajdonságokkal bíró lakható bolygó az univerzum két pontján. Az univerzum két pontja közt idődilatáció lép fel. Mindkét bolygón emberek élnek és ugyanannyi az átlagéletkoruk, 100 év. Ugyanabban a pillanatban megszületik mindkét bolygón egy-egy ember aki 100 évet él, közben 30 éves korukban gyerekeik lesznek akik szintén 100 évig élnek és így tovább. Csakhogy az idődilatáció miatt mire az egyik fazon 30 éves lesz és a gyereke születését ünnepli, a másik már 60 lesz és éppen az unokája születését ünnepli. Tehát az idő relatív. Ráadásul ez csak egy példa volt, egyéb szempontok szerint is az. Ami folyamatos az az univerzumban szerkezetében történő folyamatos változás, amit leginkább az entrópiával írhatunk le. A tér és idő egymástól függetlenül nem léteznek. Az univerzum egy adott pontjának, egy adott pillanatban meghatározott állapotát a téridő egy adott pontjának tulajdonságaival írhatjuk le. Azonban ez az entrópia folytán minden pillanatban változik. Ezt a változást érzékeljük időként. Ugyanakkor bonyolítja a dolgot, az entropikus változások sem egyenletes és homogén módon mennek végbe az anyagi univerzumban. Például az élőlények entrópia szintje jóval alacsonyabb mint az élettelen tömegeké, pont ebből kifolyólag lehetséges az élet.