Az Univerzumra nem jellemző az idő. Nincs múlt, nincs jövő, csak jelen van. A nagy bumm sem kezdet. Egyetértesz?

Múlt és jövő csak az agyad szüleménye

Csak a jelenben létezhet bármi ami van

Az idő valóban egy illúzió, mert nem lehet megfogni, maximum csak mérni lehet, és viszonyítani valamihez képest. De egy létezőről beszélünk, mert ha nem így lenne nem lenne mihez viszonyítani és változók sem lennének. Nem lenne semmi.

"Idő nem létezik. Amit mi időként érzékelünk az nem más, mint az idegpályákon futó ingerek közötti szünetek."

- Amit te akarsz megfogalmazni az a szubjektív idő, az egyén belső időészlelése.

"Attól, hogy valami változik, még nem szükséges hozzá idő. A folyamat nem idő. Ha még úgy véljük is..."

De éppenhogy idő szükséges hozzá, idő nélkül nincs folyamat.

Ez értelmetlen!

Mível ha van jelen akkor van múlt és jövő is. Mert a tegnap is jelen volt de ma már múlt a ma is jelen de holnap már múlt lesz és a jövő is egyszer majd múlt lesz. Nem igaz hogy erre csak én jöttem rá!

"#10! Miből gondolod, hogy nem egyszerre történik minden a VALÓSÁGBAN?"

Elnézést, hogy beleszólok, de ugye te nem egyszerre születtél meg házasodtál, és ugyanabban a pillanatban temettek el? Minden időbeli sorrendben történik, az már teljesen mindegy, hogy mi mennyit érzékelünk a valóságból és mit hiszünk.

Amennyire én megértettem, nem ez vezetett a relativitáselmélet megalkotásához, hanem ez a relativitáselmélet egyik alaptézise, mivel a modell egyesített téridőt használ. Viszont földi körülmények között, de még akár a nap közelében sem lehet modellezni, mivel mérhető eltéréshez extrém gravitációs eltérés kellene. Emellett más modellek ellentmondanak a relativitáselméletnek, és a speciális relativitáselméletnek. Pont a téridő az, amiben a modellek eltérnek. De bizonyítva egyik sincs. Az elméleti bizonyítás a maga szintjén működhet, de ettől még nem biztos hogy a valóságban is így van. Nem véletlenül támadták már a publikáláskor a relativitást. Túl sok hangsúlyt fektet a viszonylagos koordináta rendszerekre, anélkül, hogy egy objektív koordináta rendszert beiktatna. Ez persze értelmezhető akkor, ha két tárgy egymáshoz viszonyított mozgását, és sebességét, egymásra gyakorolt hatását vizsgálód, de ez leszűkíti a mérésedet a viszonylatokra. Egyszerre nem alkalmazható a teljes univerzumra, mert végtelen számú koordináta rendszert kellene alkotni, vagy véges sok, de nem számolhatót. Egy stabil, fix koordináta rendszerhez viszonyítva már teljesen más szabályok érvényesek.

Emellett ha jól emlékszem, a relativitás nem tárja fel az időt, mint dimenziót, csak önmagában számol vele. Ha ezt nemfix viszonyrendszerekben teszi, akkor az eredménye nem lesz igaz a rendszeren kívül, vagy nem kötelezően lesz igaz.

Rosszul tudod, Huo.

A speciális relativitás elmélet megalkotásához annak a felfedezése vezetett, hogy a fénysebesség minden viszonyítási rendszerben konstans, ez pedig ellentmond a newtoni mechanikának. Arra számítottak ugyanis, hogy a fény sebességét a fényforráshoz közeledve nagyobbnak, a fényforrástól távolodva pedig kisebbnek fogják mérni. Ez nem jött be, a fénysebesség bármilyen pontos műszerrel mérve mindig ugyanannyi volt, és ezt úgy lehetett magyarázni, ha az idő viszonylagos. Ennek bizonyítása például az a természeti jelenség, hogy a közel fénysebességgel mozgó müonok, amik a légkör felső rétegében keletkeznek, elérik a Földfelszínt, noha a bomlási idejük annyira rövid, hogy csak pár métert tehetnének meg a keletkezési helyüktől. Mivel a sebességük igen közeli a fénysebességhez, ezért a saját idejük jelentősen lassabban telik, ezért a bomlás külső megfigyelő számára később következik be, a müonok becsapódása a földfelszínen mérhető.

Az általános relativitás már gyorsuló, például szabadon eső testek vizsgálatakor merült fel, és így jutunk el a gravitációhoz. Tévedsz abban, hogy ez csak extrém körülmények között mérhető, már a műholdak földfelszínhez képesti időeltolódása is szignifikáns. Ezen kívül bizonyítja az általános relativitás helyességét a Merkúr különleges pályája, amit ez a modell adott meg helyesen. Minél erősebb gravitációs mezőben van egy test, annál lassabban telik a "saját" ideje a külső megfigyelő számára.

Ezen kívül a vonatkoztatási rendszerekkel kapcsolatos ismereteid sem helyesek, mert abszolút vonatkoztatási rendszer nem létezik, és a spec. rel. annyit tett ehhez hozzá, hogy a különböző vonatkoztatási rendszerek között nem olyan egyértelmű az átváltás (erre való a Lorentz-transzformáció), az ált.rel. pedig már 4 dimenziós koordináta-rendszerben vizsgálódik, amiből 3 a közismert tér és a negyedik tengely az idő.

Valóban jelenleg csak a jelen létezik. Gondolom ez mindenkinek egyértelmű. Viszont a jelen változik, tehát ami elmúlik az már a múlt lesz. A múlt jelenként már nem létezik tovább a valóságban, hanem tudjuk hogy a mostani jelennek az előzménye. A jövő pedig nem létezik, hanem várható a jelenből. Egy új jelen, ami a mostani jelenből következik (aminek a múlt az előzménye). Ez az ok-okozat.

Gondolom, hogy senki sem hiszi azt, hogy valaki a jövőt látja Miskolcon, valaki meg a múltat. Vagy a gyorsulással, gravitációval stb.. feltámadhat Lázár meg a kutyája. Azt is feltételezem, hogy az öregedés a test elkopását jelenti és nem az időtől függ. Az életkor csak azt mutatja meg, hogy az időszámításunk szerint mióta élünk, mennyit éltünk. Az átlagos életkor pedig statisztikai megfigyelések eredménye. Azt mutatja meg, hogy ebben a környezetben a legtöbb ember a testfelépítése miatt mikor ér olyan állapotba, hogy nem tud tovább élni (a kopások miatta, elhasználódás, amortizáció miatt).

Ugye a fizikában ez a képlet, amit mindenki ismerem az s = v * t.

Tehát a megtett út = a sebesség és az idő szorzata.

Időt csak úgy lehet nyerni, ha nő a sebesség, vagy csökken az út.

Érdekes kérdés, hogy nagy sebesség esetén a kölcsönhatásokkal mi történik akármilyen szinten.

De attól mert valami kis része az objektív valóságnak valami hatására megváltozik, például egy labda gyorsulása nő vagy csökken, attól még nem utazik a labda sem a múltba, sem a jövőbe, főleg nem az egész világ.

Lehet, hogy máshogy fogja megtenni az utat, mint várnánk mindegy miért. De az csak a labdát érinti. Tök mindegy, hogy mit hisz, vagy mit lát egy külső megfigyelő. A labdának a saját valósága a valóság, ami a saját környezetéből és felépítéséből adódik. Ha el akarjuk érni a labdát, csak az elérés módja, az út hossza és a kölcsönhatások befolyásolják a kimenetelét.

Az idő önmagában nem jelent semmit, nem létezik úgy mint a többi 3 dimenzió. Nem járja át a tér szövetét. Nem lehet felnyitni az idő folyamát és "belenézni" a múltba vagy a jövőbe. Az idő sokak számára egy túlmisztifikált valami, ami mindent éltet, még csoda, hogy nem tisztelik istenként. Egy általános fogalomként használjuk, de nem hiszem, hogy sokan megtudnák mondani, mi is az idő.

Az idő leginkább a testek mozgásával értelmezhető. Ha valami nem mozog, nem változik semmit, egyetlen atomja sem mozdul meg (ilyen persze nincs, de könnyű elképzelni), akkor azt mondhatjuk, hogy nem telik felette az idő. Az univerzumra pedig épp ezért jellemző az idő, folyamatosan mozog benne minden. Ha a Nagy bumm előtt nem volt semmilyen mozgás, akkor a bummal kezdődött az "idő". Ha volt előtte is mozgás, akkor korábban kezdődött.

Hogy megmozgassuk a fantáziát: Nem a jelent érzékeljük, mert ameddig eljut a külső esemény által keltett inger az agyunk megfelelő részére és tudatosul bennünk, már "rég" múlt lesz.

Az idő is csak egy mértékegység, mint pl. a tömeg, távolság, vagy bármi. A mérés mindig csak viszonyítás valamihez, hogy így egyszerűbb legyen felfognunk a dolgokat.

És igen, csak a jelen számít, mert normál állapotunkban ezt tudjuk megélni csak. Hipnózisban már más a helyzet, mert ott megélhetünk régebbi dolgokat is (regresszió), vagy olyat is, ami a mi fogalmaink szerint még nem történt meg (progresszió).