Van itt olyan, aki járt már a röjtökmuzsaji kastélyban? Valóban van ott valami negatív?

Meg kellene mérni abban a kastélyban az elektromágneses teret, és hogy milyen erős a sugárzás.

Ez okozhat panaszokat, addig míg a mezőben tartózkodsz, főleg az érzékenyeknek.

A tünetek nem rögtön jelentkeznek, hanem csak akkor, ha huzamosabb ideig vagy egy ilyen mezőben.

Egyébként szerintem ezt javították ki.

Ha a kábelek, elektromos dolgok stb. össze-vissza vannak, és a kábelek egymás hegyén-hátán futnak, akkor az már létrehoz egy ilyen mezőt.

Ha viszont ezt rendbe teszik, akkor a mező megszűnik, vagy ha nem is szűnik meg, nem lesz hatása.

Szia! A kastély jelenleg úgy tudom, luxus öregek otthonaként működik, mar kb 2 éve.

Egy nagyon magas színvonalú szálloda volt. Egy volt szakmai oktatom ott volt felszolgáló, nem mesélt soha hasonlorol.

Atyaúristen... Gyerekkoromban (vagy 35 éve) SZOT-gyermeküdülő működött ott, de inkább Gyermekek Nyári Szabadságelvonó és Büntetőtáborának kellett volna nevezni. Tíz napra zártak be ide a szüleim tízéves koromban, hiába sírtam, könyörögtem, hogy ne kelljen menem, csak nem tágítottak. Azzal próbáltak kedvet csinálni, hogy kastényban alhatok majd.

Hát ehhez képest undorító barakkokba tereltek minket, mint valami koncentrációs táborban. Már annak volt valamiféle deportálás jellege, ahogy az ország legkülönbözőbb részeiből hozták ide adott turnusokban az egymás nem ismerő gyerekeket, mindenki vadidegen volt mindenkinek. Ráadásul egy turnusban vagy csak fiúk, vagy csak lányok lehettek! A kápók, akarom mondani, a nevelők vagy mit tudom én kik nyugdíjas pedagógusok voltak, nagyobbik részük rosszindulatú, megkeseredett gyermekgyűlölő, és csak azt leste egész nap, mivel keseríthetné meg még jobban a "nyaralásunkat". Már az önmagában beszédes, hogy volt olyan napszak, amikor "szabadfoglalkozás"-ra mehettünk (értitek, a nyaralás általában csupa kötöttségről szól). Amúgy az egész napunk szabályozva volt, mindent csak parancsszóra tehettünk. Első nap kötelezően levelet írattak mindenkivel a szüleinknek, a teljes levelet a kápók diktálták, semmi saját gondolatot nem írhattál bele. Naponta kapott valamelyik gyerek sírógörcsöt, hogy ő ezt nem bírja tovább, és "úgyis megszökik" innen. Ha ez valamelyik SS-őr, bocsánat, felügyelőtanár fülébe jutott, a gyerek azonnal szigorított őrizetet kapott, akarom mondani, bejöttek hozzá elbeszélgetésre, ez általában fenyegetések sorozatából állt, az egyik ijesztgetés pl. az volt, hogy összeírják a viselt dolgainkat, és ősszel megküldik a listát az iskolánknak. A foglárok éjjel is hallgatóztak, ki nem alszik, szövegel, ilyenkor általában rajtaütések történtek, újabb, hosszasan sorolt fenyegetésekkel. Úgy tűnt, a tíz nap soha nem fog véget érni, mikor végre szabadultunk, elcsigázott, megtört gyerekek kullogtak a szabadságot jelentő vasútállomás felé. Egyesek valóban a kastélyban lakhattak, nem tudom, miféle kivételezett gyerekek kerülhettek be oda, de a többséget barakkokba zsúfolták. Hosszú időbe telt, míg a borzalmakat sikerült kiheverni.