A Chemtrail jelenség mások szerint is valós?

Na pajtás, kezdjük az elején.

A vegyi fegyverek célba jutásukkor tartalmukat a légkörbe juttatják, de ennek módja alkalmazási eszközönként és harcanyag-típusonként különböző. Az elsődleges felhő a vegyi eszköz robbanása során, nagyon rövid idő (maximum pár másodperc) alatt kialakuló mérgező anyag/légköri levegő keverék, amely oly módon jön létre, hogy a vivőanyag a harcanyag töltetet kiporlasztja. Éppen az idő rövidsége miatt a meteorológiai viszonyok ennek a felhőnek a paramétereit kevéssé befolyásolják, hanem azt a kijuttatás módja (a robbantás jellege) határozza meg. Hasonlóképpen kevéssé befolyásolja a felhő kiterjedését az a tény, hogy a harcanyag gőz vagy aeroszol formájában van-e jelen.

Hagyományos értelemben vett elsődleges mérgező harcanyag felhőről csak a robbanással porlasztott harcanyagok esetén beszélhetünk, a kifúvással, permetezéssel kiporlasztott anyagok esetén az elsődleges és a másodlagos felhő nem választható el élesen, de harcászati értelemben természetesen itt is van különbségtétel. Hasonlóképpen nem különíthető el élesen az elsődleges és a másodlagos felhő a gázhalmazállapotú harcanyagok esetén, sőt, egyes szakirodalmi munkák csak a maradó típusú harcanyagok esetén beszélnek elsődleges felhőről, ami alapján az elsődleges felhő kiterjedése az a terület, mely alatt a terepen mérgező harcanyag cseppek válnak ki, mely alatt a terep szennyezett lesz.

A robbanás pillanatától számított pár ezredmásodpercig a harcanyag felhő gyors ütemben tágul, tágulási sebessége – maximum 1-5 ezredmásodpercig – a hangsebességet is meghaladja. A légköri közegellenállás miatt azonban ez gyorsan csökken, lényegében egy-tizenöt másodperc alatt eléri végleges kiterjedését, amely a gyakorlatban előforduló robbanóanyag-tömegeknél mindig 500 m alatt van, rendszerint sokkal kisebb. Alakja, kiterjedése az alkalmazási eszköztől függ. A levegőben a bejuttatott anyag az alábbi tapasztalati képlet szerint terjed:

C = C0 e d √ μ / P

Ahol a C a mérgező anyag koncentráció, a d a kibocsátási pont és a mérési hely távolsága, a μ a bomlási állandó, a P a terjedési (diffúziós) állandó. Természetesen, ha az anyag stabil (nem radioaktív, illetve nem oxidálódik, hidrolizál, stb.) a bomlási állandó elhanyagolható.

A fentieknek azonban a gyakorlatban csekély a jelentősége, mert mindez csak mozgásban nem lévő gázban terjedésre igaz, márpedig a gyakorlatban minden esetben van szél, illetve levegőmozgás, és mindez azonnal felülírja a fenti képletet. Éppen ezért a különböző anyagfelhők levegőben való terjedése a gyakorlatban nem fogja követni a fenti képletet, illetve csak zárt térben és kis méretekben.

Sokban befolyásolja a harcanyag felhők terjedését az alkalmazási mód, a célbajuttató eszköz is.

Légi kiöntés, permetezés esetén a kialakuló elsődleges felhő alakját és méretété elsődlegesen a kibocsátás mérete, illetve a kiöntés során a repülőeszköz manőverei, másrészt a kiporlasztási magasság, és a szél határozzák meg. 400-450 km/h sebességig a repülőeszköz sebessége ezt kevéssé befolyásolja, e sebesség felett a turbulencia fellépése már olyan fokban rontja a porlasztás hatásfokát, hogy e sebesség felett a gyakorlatban sohasem permeteznek. Természetesen a kiöntést végző repülőeszköz nem fog bonyolult műrepülő manővereket, dobott orsókat, vadászfordulókat leírni permetezés közben, legfeljebb akkor fog erősen manőverezni, ha elfogó légieszköz (vadászgép, vadászhelikopter) megtámadja. Ekkor azonban:

1., feltételezhető, hogy a kiöntést azonnal leállítja, ha ez technológiailag lehetséges

2., légi kiöntést légifölény esetén alkalmaznak, amikor ellenséges légi tevékenységre számítani nem kell, vagy kis magasságban és éjjel, amikor a felderítés, elfogás lehetősége minimális, összességében tehát kicsi az esély, hogy a kiöntő légieszközt támadás érje

3., a légi kiöntő légieszközt valószínűleg fedező légierő kíséri, biztosítja, elfogó vadászrepülőgépek, harci helikopterek, az ellenséges légieszközök ellen ezek, és nem a kiöntő gép fogja a harcot felvenni, hiszen a rendszerint fegyvertelen és lassú szállító repülőeszköz erre nem alkalmas.

A légi kiöntés kezdőpontjától számított 1 km sugarú körön belül határozzuk meg az elsődleges szennyezettségi zóna kezdőpontját, majd 1 km szélességben vonalszerűen folytatódik ez a kiszórás teljes területén. A permetezés leállítása (a végpont) területéről számított 1 km sugarú kör zárja le a szennyezettségi zónát. Ennek megfelelően alapesetben a légi kiöntéssel létrehozott elsődleges szennyezettségi zóna alakja nyújtott téglalap, amelynek végei (rövidebbik oldalai) legömbölyítettek. Természetesen több, kötelékben együtt repülő eszköz bármilyen szélességű zónát létrehozhat (így egy géppár már 4, egy négyes kötelék már 8 km szélességben szennyez egyetlen áthúzással). Mivel a repülőeszköz a kiöntés időtartama alatt szabadon manőverezik, a kiöntést többször leállíthatja, illetve újraindíthatja, a valós szennyezettségi zóna bármilyen alakú lehet, többnyire a tervezett csapásterületre nagy pontossággal terjed ki. Több, egymástól függetlenül tevékenykedő kötelék, többféle harcanyaggal nagy változatossággal képes szennyezettségi zónákat létrehozni.

A szennyezés valós méretét a kiöntési magasság is befolyásolja. Szélcsendben –ami a gyakorlatban nagyon ritkán van – a repülőeszközre szerelt kiöntő berendezés és a talajfelszín, valamint a szélesedő lehullási vonal két oldalt – a repülés tengelyére merőlegesen vizsgálva egy trapézt alkotnak, melynek felső szélessége a kiöntőeszköz geometriai szélessége – rendszerint 5-12 méter, a szennyezési zóna felső szögei ((β és γ) pedig a légikiöntő eszköz technikai paraméterei által meghatározattak, rendszerint közel 120-150o-osak. Ebből az alsó oldal hossza – azaz a szennyezettségi zóna szélessége – alapfokú geometriai ismeretekkel

kiszámolható, 200 m repülési magasság és 135o porlasztási szög esetén ez 128 méter szélességnövekedést, 12 m légikiöntőberendezés-szélesség esetén 140m. A gyakorlatban ezt a szél már csekély sebessége esetén is nagymértékben befolyásolja, pontos oldalszél esetén ez 0,5 m/sec süllyedési sebesség esetén is, ha a szélsebesség 1 m/sec, a szélesség 400 méterrel növekszik. Éppen ezért csak teljes szélcsend esetén van a repülési útvonal a szennyezettségi zóna közepén. A gyakorlatban 800 m-nél magasabbról nem szoktak permetezni, mert az inverziós réteg vastagsága ezt a legritkább esetben haladja meg – és mivel célszerű a radarfelderítés zónája alatt maradni, legjellemzőbb a 200m alatti tevékenység.

Nagyobb magasságból légikiöntést céltalan és értelmetlen.

A légkörbe juttatott (mérgező) anyag kétféle lehet: gáz és nem gáz –azaz szilárd vagy folyékony permet, szemcse, aeroszol. A légkörbe jutott gáz és gőz elkeveredik a levegővel és így lényegében keverékgáz jön létre-maga a légkör is az. Ez esetben tehát az eloszlás molekuláris méretű, a keverékből a szennyező anyag soha nem tűnik el, csak felhígul, kivéve, ha valamely légköri fizikai vagy kémiai folyamat a levegőből el nem távolítja – a gyakorlatban egyébként ez csaknem mindig így van. Összességében azonban az aeroszol és a gáz harcanyag felhő viselkedése között nincs lényeges különbség, az csak a kiülepedés szempontjából vizsgálható.

Levegőkémiai és meteorológiai értelemben a légkör gázait állandó és változó összetevőkre osztjuk, utóbbi csoportot pedig a légkörben tartózkodásuk átlagos időtartama alapján kevéssé és erősen változó összetevőkre lehet felbontani. Így pl. az oxigénmolekulák átlagosan több százezer évig tartózkodnak a légkörben, addig a szén-dioxid párszor tíz évig, a metán és a kén-dioxid 0,1-5 évig, illetve néhány hétig, a vízgőz átlagban 10 napig tartózkodik a légkörben. Nyilvánvaló, hogy a légkörbe jutó mérgező anyagok tartózkodási ideje is általában igen rövid – rendszerint egy hét alatt van – kivéve az egyszerű szerkezetű, egyébként stabil anyagokat (foszgén, hidrogéncián, stb.) – de végül ezek is elbomlanak.

A légkörbe jutott szilárd és folyékony szemcsék mérettartományukat tekintve lehetnek diszperz rendszerek vagy kolloidok. Zárt térben a szemcsék nem lebegnek végtelenségig, azaz előbb-utóbb kiülepednek a légkörből.

Elméletileg egy anyag sem lehet csakis és kizárólagosan aeroszol-diszperzió formájában a légkörben, mert az adott (légköri) hőmérséklethez tartozó gőznyomásának megfelelő gőze is jelen van ugyanekkor. Így pl. a foszgén +8co-on forr, azaz e hőmérséklet felett gázként van jelen a légkörben (ha odajuttatják), de ez alatt mennyisége megoszlik. Így pl. 0 co-on gőznyomása mintegy 160 mbar, azaz a légkörben olyan gyorsan párolog, hogy a gyakorlatban –bár forráspontja alatt vagyunk – teljes mennyisége gáz lesz, mert az aeroszol-szemcsék elpárolgása nagyon gyors. Tartósan foszgén-aeroszol csak -30 co alatt jelenhet meg. Ugyanakkor a szilárd klóracetofenon gőznyomása 20 co-on csak 0,87 mbar, tehát bár gőze önmagában ugyan már hatékony, de egy könnygázfelhőben az anyag többsége – 60-99%-a – aeroszol-szemcse. A véglet lehet pl. az LSD, melynek gőznyomása 20 co-on lényegileg nem is mérhető, gőz hatásával a légkörben gyakorlatilag számolni nem lehet.

A légkör vízgőztartalma, illetve aeroszol-páratartalma (lásd később), valamint a napfény erőssége – a napszak, illetve a borultság – befolyásolják a légkörbe jutott anyagok esetleges bomlását. Számos harcanyag érzékeny a hidrolízisre, a légköri nedvesség előidézi a fluorofoszfátok, a kénmustár, sőt, a klór és a foszgén hidrolízisét is:

CH3-POF-OC4H9 + H2O = CH3POOH-OC4H9 + HF

S(C2H5Cl)2 + 2 H2O = S(C2H5OH)2 + 2 HCl

COCl2 + H2O = CO2 + 2 HCl

Cl2 + H2O = HCl + HClO

A hidrolízis a légkörben semleges pH mellett folyik, amely lényegesen lassabb, mint lúgos közegben, de azért lefolyik. Ezért sok harcanyag a nedves levegőn elveszti hatásosságát, csapadék hatására pedig egyébként is a talajba mosódik. Érdekes, de a hó nagyobb hatékonysággal mossa ki a harcanyagokat, mint az eső – a hópelyhek lassabban, nagyobb fajlagos felülettel hullanak alá. A viharos, zivataros eső az alsóbb légrétegek átkeverésével sokszor nem mossa ki tökéletesen a harcanyagot a levegőből, márcsak rövid tartama miatt sem – összehasonlítva az azonos csapadéktartalmú permetező esővel.

A légkörbe jutott harcanyagokat a napfény is bontja a fotokémiai folyamatok során. Így napfény hatására a levegő oxigénje lassan oxidálja a legtöbb harcanyagot, a cianidokat cianátokká, a mustárszármazékokat megfelelő aldehidekké. A levegőbe került szerves anyagok főképpen e fotokémiai folyamatok során oxidálódnak a természetes folyamatokban is. Összességükben azonban a harcanyagok inkább a kimosódás, mint a kémiai bomlás miatt tűnnek el a légkörből, és elbomlásuk inkább a vizekben és a talajban folyik le.

A légkörben a természetes aeroszolt a vízgőzszemcsék képezik, melyek párásságot, ködöt okoznak.

A tényleges oldatokban az oldott anyag részecskéi atomos vagy molekuláris eloszlásban, illetve ionokra szétesve / elektrolitok / találhatóak az oldószer molekuláival elkeveredve. Ismertek azonban olyan „oldatok„ is, melyekben az oldott anyag szemcséinek mérete ennél nagyobb. Ezek kolloid / latin kolla = enyv / oldatok illetve a durva diszperz rendszerek /keverékek/. A kolloidokban az oldott anyag szemcséi százas-ezres molekulaszámú, nagyságrendű szemcsékből állnak. A kolloid oldatoknak nagyon sok fajtájuk ismert és igen nagy gyakorlati, illetve élettani jelentőségük van. A kolloidkémiai témaköre rendszerint és elsősorban a folyadék fázisba diszpergált rendszerekkel foglalkozik / folyadék a folyadékban: emulzió, szilárd anyag a folyadékban: szuszpenzió / de ide tartoznak a nem-oldószeres kolloidok is. Ha a vivő közeg levegő vagy valamilyen más gáz, akkor a benne lévő kolloid szemcséket aeroszoloknak nevezzük. Ha a levegőben folyadékszemcsék adják az aeroszolt, ködről, ha szilárd szemcsék, füstről beszélünk. Mindkét fogalom a gyakorlati életben jól ismert és elkülöníthető.

A levegőben lévő diszpergált szemcsék mérete rendszerint igen kicsiny, többnyire 0,001 és 10 mikron között vannak. Összehasonlításképpen egy átlagos baktérium mintegy 0,1-1 mikron nagyságú, azaz a kolloidok ritkán nagyobbak, rendszerint kisebbek, mint egy baktérium, valamint ebben a mérettartományban találjuk a virágporokat is. A füstszemcsék esetén is hasonló méretekkel találkozunk, bár a gyakorlatban előforduló füstök esetén a méretnagyság szűkebb határok között, rendszerint 8.10-5 és 2.10-5 cm között van. A porszemcsék mérete ennél lényegesen nagyobb, a 0,1 és 0,001 mm közötti szemcséket tekintjük porszemcsének.

A gyakorlati életben a füst és a köd élesen elkülönül. A füst és a por lényegileg és általában káros jelenség, az iparban, a környezetvédelemben, általában ennek kiküszöbölésére, megszüntetésére törekszünk, porszűrőkkel, porcirkon-, és örvénykamrákkal, elektroszatikus porleválasztókkal, stb., illetve füstszűrőkkel, a füstök és a por megszűntetése mellett azok képződését is rendszerint minimalizálni, megszűntetni igyekezzük. A pirotechnikai gyakorlatban a színes füstjelzők által keltett, elszublimált pigmenteket, szerves festékanyagokat használjuk „ füst” formájában, az álcázó / fehér / ködképzők „ködök” formájában. A harcanyagok jelentős része is –aeroszol.

A füstök és ködök koncentrációját kétféle módon fejezhetjük ki: tömegegységben, rendszerint g/m3 vagy mg/liter egységben megadva , ennek jele Cp, vagy térfogategységben, azaz liter/m3-ben, ennek jele CN . Ez utóbbi a részecskekoncentráció. A szilárd anyagok és folyadékok esetén célszerűbb és kifejezőbb a tömegegység használata. A gyakorlati életben a használt pirotechnikai ködképző elegyek tömegegységben pár tized mg/liter töménységben vannak jelen, a természetes köd , vízköd mintegy 10 mg/liter körüli átlagértékkel bír. Egy ml levegőben így is, ilyen csekély mennyiségek esetén is több millió részecskét, aeroszol-szemcsét találunk. A levegőben –nem számítva mos természetesen a szél-, és meteorológiai viszonyokat – ezekkel később foglakozunk – a részecskék mozgását, illetve kiülepedését az un. Brown-féle mozgásuk és a kiülepedésük sebességét leíró Stokes-képlet adja meg:

V = (2 g r2 (Q-Q0)) / (Q η)

Ahol a v a részecskék esési sebessége, cm/sec-ben, az r a részecskék sugara, a g a nehézségi gyorsulás, a Q és a Q, a részecskék, illetve a levegő sűrűsége, a η pedig a viszkozitás, Poiseben kifejezve, ez 20 co-on száraz levegőre kifejezve 1,81.10-4 . Emellett a levegő sűrűsége is oly csekély a benne diszpergált szemcsékhez képes, hogy adott esetben ezt is nyugodtan nullának lehet venni, és a 2/9 g p helyett egy „k” állandó értékét behelyettesíteni, a Stokes-képlet az alábbira egyszerűsödik:

V = k r2 Q

Amennyiben pedig vízről vagy igen híg vizes oldatról van szó, akkor a Q is mindig azonos érték, tehát a sok számolgatás végeredménye az, hogy a kiülepedés sebessége csak a részecske nagyságától függ. A „k” értéke pedig jelen esetben 1,2.106 cm2/g.sec. (Természetesen mérgező harcanyag cseppek esetén ez nem igaz, azok fajsúlya szerepet játszik.)

Az az „S” út, amelyet a részecske a nehézségi erő hatására megtesz időegység alatt, a következő képlettel számolható ki:

S = k r2 Q t

Itt jön be az un Brown – mozgás, azaz az egyszerű hőmozgás szerepe. Ilyen csekély méretű testeknél ez ugyanis igen lényeges mértékű lehet. A levegő gázmolekulái ugyanis természetesen állandó hőmozgásban, örvénylésben vannak és a kolloid szemcséknek nekiütközve mozgási energiájukat és lendületüket / sebesség + irány / átadják. Minél nagyobb egy test, a sok nekiütődő részecske annál inkább kiegyenlíti egymás hatását, ezért makroszkopikus méretű testeknél a Brown-mozgásnak nincsen szerepe. Minél kisebb azonban egy test, annál inkább fontossá válik ez

egy szemcse, annál inkább jellemzően a Brown-mozgás, nem pedig a kiülepedés fogja mozgását meghatározni a légkörben, olyannyira, hogy a 10-5, 10-6 cm-es mérettartományból gyakorlatilag már nem tud kiülepedni a szemcse. Hozzá kell még venni azt is, hogy mindez csak zárt térre igaz, a természetes légkör soha nincsen nyugalomban és mindig van némi szél, légáramlás, így a szemcsék, a por és a ködök azonnal felkavarodnak, hiszen minél nagyobb a szél ereje, annál inkább megnő a szállítóképessége, hiszen nagyobb munkát végez a szemcséken. A természetben a meteorológia, az időjárás motorja a napfény, anyaga pedig a víz. Víz nélkül nem volna meteorológia, illetve légköri jelenségek, illetve csak eléggé szegényesek (pl. szél). A víz ugyanis mindhárom halmazállapotában elő tud fordulnia természetben és átalakulásai folyamán nagy hőmennyiséget ad le, illetve vesz fel, mivel párolgáshője, fajhője, összehasonlítva más anyagokkal, igen nagy. A köd , illetve a felhő, melyből a természetes csapadék – eső, hó, harmat, zúzmara kiválik, kicsapódik, a légnedvességből származik. Minden hőmérséklethez tartozik egy telítettségi páranyomás, amennyi az adott hőmérsékleten a levegőben jelen lévő vízgőz maximális mennyiségét / parciális nyomását / adja meg. Minél nagyobb a hőmérséklet, annál több vízgőz lehet jelen a levegőben. Ha ennél több a vízgőz, a felesleg kicsapódik, vízcseppek jelennek meg, aeroszol formájában, a levegőben – ennek koaguálódása a csapadék. A gyakorlatban ez csak úgy tud megvalósulni, ha a telített, nedves levegő lehűl. A légnedvesség adott, arra a hőmérsékletre érvényes maximális vízgőztartalmának és a levegőben ténylegesen jelenlévő víz mennyiségének hányadosa az un. relatív légnedvesség, amelyet százalékosan fejezünk ki, értelemszerűen a nulla százalék az abszulút száraz levegőt, míg a 100% a „csordultig” lévő levegőt jelenti.

A gyakorlatban, ahogy a kristályosodás sem indul meg szpekularit / kristálymag / nélkül, addig a vízgőz kicsapódása sem történik meg, ha a kicsapódás nem tud hol elkezdődni. A gyakorlatban, ahogy vannak túltelített vizes oldatok és túlhűtött, nem megfagyó anyagok, úgy létezik túlhűlt levegő is, amelyből a vízgőz kicsapódása nem indul meg a légnedvesség 100%-ánál. Már csak azért sem, mert a levegő ingadózó relatív légnedvessége miatt a kiváló ködszemcsék azonnal elpárolognának, mihelyt a relatív nedvesség ismét 100% alá kerül. Kondenzációs mag nélkül csapadék, köd, felhő nem volna. Hasonlóan a légkörbe juttatott egyéb gőzök is kristálymagra fognak kristályosodni, kicsapódni. Ugyanígy tesznek a mérgező anyag gőzök is.

Kondenzációs mag azonban mindig van, mert a levegőben mindig van. Még nagy magasságon is por, pernye, amely kondenzációs magként szerepel. A gyakorlatban a legjobb kondenzációs mag a tengeri só kristály, mely mindig jelen van a levegőben apró porszemcse-kristály-aeroszolok formájában, és amely a csapadék motorja is természetesen. A tengeri só, illetve a technikai nátrium-klorid közismerten nedvszívó, így elősegíti a légnedvesség kicsapódását. A tengeri só már 78% relatív légnedvesség mellett képes a vizet a levegőből „előcsalogatni„ ugyanis higroszkópossága miatt a sókristály felszínén a telítettségi páranyomás meglesz a szükséges 100%. Ahogy azonban a csepp mérete nő, úgy hígul fel, csökken benne a sókoncentráció, tehát igen gyorsan csökken a higroszkóposság, azaz egyre nagyobb légnedvesség kell ahhoz, hogy a csepp tovább nőjön, illetve fennmaradjon. Éppen ezért a mesterséges esők keltése így nem megvalósítható, a víz csak megjelenik, majd elpárolog, de a kondenzációs magva 100% nedvességtartalom esetén már biztosítják a köd-, illetve felhőképződést. A mérgező anyag gőzök lekondenzálhatnak az így létrejött cseppekre is, de hozzá kell vegyük, hogy többségük lassan hidrolizál is.( A cseppnövekedés szempontjából lényeges, hogy a csepp átvészelhesse a kezdeti szakaszt, amikor a görbületi hatás miatt egészen kis relatív páratartalom-csökkenés esetén azonnal elpárologna. Ekkor azonban az oldat-hatás még egészen erőteljesen jelentkezik. Az ábra mutatja az oldat-hatás érvényesülését, a görbületi hatással összefüggésben. Az oldat NaCl-oldat, a csepp növekedésével az oldat hígul, a hatás csökken, / a kezdeti száraz sószemcse 0,1 mikronos / majd elenyészik, és a két görbe összesimul, ez az egyesülési pont kritikus, ehhez tartozik a legnagyobb telítettségi páranyomás értéke.)

A felhőelem növekedése / p=900 mbar, T= 0 co, relatív páratartalom = 100,5%, kezdeti cseppsugár = 0,75 mikron , a kondenzációs mag 0,1 mg tömegű nátrium-klorid kristály /

Cseppsugár az eléréshez szükséges idő

1 mikron 2,4 sec

5 mikron 16,7 perc

10 mikron 45,0 perc

20 mikron 2,4 óra

40 mikron 12,4 óra

A ködösítés és hasonlóképpen az aeroszol-felhők stabilitását elsősorban a levegő függőleges stabilitása befolyásolja döntő mértékben, mindenekelőtt természetesen az alacsonylégköri stabilitás.

"? Úgy tudom már ez a Flour is mindenütt ott van, milyen módszerrel lehetne kimutatni a levegőben, ivóvízben, stb? "

Úgy tudod kimutatni a vízből, hogy rohadt lisztes az íze.

[link]

Mi következik a fentiekből? Az az egyszerű tény, hogy chemtrail azért nincs, mert nincs értelme, ilyen módon emebreket mérgezni tljesen lehetetlen, céltalan és felesleges. Ha pedig lenne, akkor éjszaka csinálnák, hogy ne lásd.

Az emebriséget az ivóvízzel és az élelmiszerrel sokkal hatékonyabban lehet mérgezni, de válogatás nélkül az sem túl hatékony dolog.

Menny ki az utcára és 80% eséllyel látni fogsz.

Minden ép eszü szerint valós akit valahja érdekelt e téma.

Sok betegség kialakítása immunrendszer elgyengítése mellett. A "háború"hoz még várni kell 1 évet.

Nincsenek nagyhatalmak. Minden "hatalommal rendelkező" ember vagy csoport csak bábu.

Ha szeretnél választ kapni összes felmerülő kérdésedre, írj.