Mi a véleményetek a hitről alkotott elgondolásomon?

Điablo! Te még mindig nem vagy hajlandó megérteni, hogy amit a világegyetem keletkezéséről gondolsz az nem zárja ki Isten létét? Ellenkezőleg! Szerinted honnan van a világegyetem? Teljesen el vagy varázsolva! Te állítod, hogy semmiből nem lehet valami! Persze hogy nem!

De nincs kedvem fafejekkel vitatkozni! Nem látod a fától az erdőt! Buta és végtelenül tudatlan. :) Isten egyik szerencsétlen része vagy! :)

Girgoy, én értem mit mondasz, de akkor javíts ki, hogy miért írok marhaságot.

Mert csak annyit írtál, hogy marhaságokat írok, és nem értem miért.

Én szerintem nem az.

Az semmit nem jelent, hogy elolvastad a bibliát. Elég kétszer elolvasni, de nem olvasni kell tudni, hanem értelmezni.

A bibliát igaz, hogy nem olvastam ki, de egy ideig olvastam, és megpróbáltam értelmezni olvasás közben. Volt, hogy kétszer is elolvastam ugyanazt a részt, hogy megbizonyosodjak semmit nem hagytam ki.

#23: gyakorlatilag minden mondatodat kiemelhetné példaképp, mert egyszerűen nincs logikai összefüggés az általad leírt szavak között. Nem tévedsz, hanem összefüggéstelen, értelmetlen dolgokat írsz általánosságban.

Tudom, most az jön, hogy csak mi nem értjük meg, amit írsz, a te szempontodból így tűnik, természetes.

Nincs semmi baj.

Lehet, hogy tényleg össze-vissza írom a mondatokat.

Igyekszem majd korrigálni a hibáimat, és figyelni rá. :)

Az élet nem kegyetlen.

Ez a sorsod, te vlasztottad magadnak.

A léleknek rengeteg dolgot kell megtapasztalnia jóból-rosszból eggyaránt.

Én hiszek Istenben.

De nem a keresztény Isten-ben.

Isten-t úgy fogom fel mint egy teremtő energiát.

De nem lehet okolni , azért amit te választottál magadnak.

Picit mókás ez a téma. :) A Kérdező véleményt kért, de amikor kap, akkor úgy tűnik, nem is nagyon érdekelte, csak elénk tárta, hogy ő hogy gondolja...

Legoman: oké, nem bántásból írtam, de a következő a szitu. A Biblia bizonyos dolgokat, amiken csak a filozófusok pörögnek évszázadokat, egyszerű evidenciaként kezel, nem elemzi részletesebben. Ilyen a szabad akarat is, vagy egyáltalán Isten léte. Nincs se hosszas levezetés Isten létének bizonyítására, az egyszerűen csak adott, és erről csak egy félmondat van Zsolt 14:1-ben, amely jelzi, hogy Isten létében csak az értelmükben és szívükben defektesek kételkednek. De a szabad akaraton se pörög, hanem egyszerűen csak szereplők vannak benne, akik különböző dolgokat csinálnak, Isten nem elnyomóként, programozóként, stb., hanem királyként, atyaként, pásztorként, vőlegényként, mesterként, stb. van jelen benne. Az ember szabad akarata evidens, és azt nem valamifajta mechanikus korlátok irányítják, hanem egyszerűen olyan interperszonális dinamikák Isten részéről, ahol Ő a fenti szerepekben jelenik meg a velünk való viszonyban. Azzal, hogy 2 fát ültetett az Édenbe, és az egyikről egyszerűen megkérte, hogy az ember ne egyen, jelezve van, hogy márpedig az ember szabad és döntésképes. Noénál semmi nem történt az ember szabad akaratával technikailag, nem tudom, ezt mire alapoztad, mert Noé története egy árva szót sem ejt az ember szabad akaratának filozófiai vagy technikai problémáiról. Ez egyszerűen arról szól, hogy amikor már undorítóan gonosz lett az emberiség a távoli ókor egy szakaszában, akkor Isten, mint úr (nem mint technikus vagy más) közbelépett azzal, hogy az egyetlen normális embernek és családjának megmondta, hogy menekülhet meg az Isten által az emberekre kiszabott büntetéstől. A bárkát igen hosszú ideig építette Noé, és eddig mindenkinek leeshetett volna a tantusz, hogy hoppá, itt lehet, hogy tényleg készül valami. De nem esett le, és Isten véghezvitte a tervét.

De Isten nem veszi el az ember szabadságát, ha megfigyeled, mindig figyelmeztet és ad esélyt a megtérésre, de aztán mint úr, meghozza a megfelelő lépéseket. Isten bizonyos szerepekben jelenik meg, és az ember kormányzását ezekkel a személyközi szerepekkel társas kapcsolatban viszi végbe. Még akkor is, ha jelentős erőfölénye van, nem mindig izomból odavágva oldja meg a dolgokat. Az ember szabadságát tulajdonképpen az ember maga korlátozza azzal, hogy ha bűnt követ el, a bűn rátelepszik, gúzsba köti, szenvedélyt alakít ki, és így korlátozza a szabadságot. De ez a rossz önmagából fakadó tulajdonsága, mivel Istenben van minden jó tökéletes állapotban, így a szabadság teljességével is Ő rendelkezik. Aki Istentől távolodik, az nemcsak a jótól, hanem az élettől, a szabadságtól is távolodik. A bűn defektje nem hasonlít Istenhez, aki a legszabadabb mindenható lény. De ha az ember Istenhez válik egyre hasonlóbbá, akkor nemcsak jobb lesz, hanem egyúttal szabadabb is, mert Isten minden pozitívumot egységesen tartalmaz. De a döntési szabadság alaptartozéka minden értelemmel és akarattal bíró teremtménynek, még ha el is távolodik Istentől – legfeljebb nehezebb lesz a rajta eluralkodó szenvedélye ellen dönteni, de nem lehetetlen, és Isten segítségével, Vele együttműködve meg pláne nem az.

"Tehát ha nincs is Isten, ki kéne találni, hogy az embernek könnyebb legyen."

Igen, pontosan így (és ezért) történt évezredekkel ezelőtt a "megalkotás".

Bizony! Az ember alkotta meg az isteneket és nem pedig fordítva.