Lehet, hogy meghulyultem?

Korulbelul 4 evvel ezelott elkezdtek foglalkoztatni bizonyos kerdesek. Azok a bizonyos nagy kersesek: Mi az elet? Miert vagyunk itt? Hogyan keletkezett a mindenseg? Miert olyan az emberiseg, amilyen?

Elkezdtem kutatni, gyakorlatilag az eletemet tettem ra. Mindennel elobbre helyeztem, hogy valaszokat kapjak, semmi nem erdekelt jobban. Nagyon hosszu utat tettem meg. Rengeteg dokumentumfilm es olvasas eredmenyekeppen pedig tetemes mennyisegu informacio halmozodott fel bennem, rengeteg temavat erintve. Olykor megalltam egy-egy pillanatra, azt gondolvan megvan, amit akartam, de aztan tovabb motoszkalt bennem valami, hogy ez meg nem az amit akartam, ezert folytattam a kutatast. Rament tobb baratsagom, elvesztettem eletem szerelmet es ugy erzem, most talaltameg igazan a valaszaimat. Mimdennek a kulcsa a tudat. Ez mindenre valaszt tud adni, megtalaljuk magunkban azt, amit tudni akarunk. Arra jutottam, hogy az univerzumot, az osszes tobbivel(csaknem vegtelen szamu) egyutt, csak is egy felsobb rendu teremtes hozhatta letre. Nevezhetjuk Istennek, A fenynek, vagy ahogy akarjuk, valojaban nem szamit. Errol is meg hosszasan irhatnek, de most valami mas miatt irtam ide. Amiota tudatosan latom a vilagot, egy borzalmas helynek gondolom. Ugy latom, hogy az emberiseg elkepesztoen messze jar a valosagtol. A vallasok, reklamok, az oktatas, a tv musorok, a politika es az egesz rendszerunk a tudatunkat rabolja el es szakitja ki az emberiseget a valosagbol. At van programozva az agyunk es nagyon nehez megertetni egy emberrel is ezt ugy, hogy valobam felfogja es amikor sikerul, pillanatok alatt vissza rantja oket a rendszer mergezese. Elmondom nekik azt, hogy ami a mai vilagban zajlik, messze jar az elet valodi ertelmetol. Hogy valojaban nincs szuksegunk penzre, benzines autokra, haborura, gyuloletre es rengeteg mas dologra, amirol azt hisszuk, hogy kell nekunk. Beszelek meg arrol is, hogy nem kell mar sok ido ahhoz, hogy teljesen tonkre tegyuk meg a bolygonkat is, amibol nincsen tobb! Hogy nem attol okos egy ember, ha feltalal valamit, hamem akkor, ha azt sajat magaunk javara is tudjuk forditani. Na mar most mi ezt nem mondhatjuk el magunkrol. Nem csak a bolygot es minden mas elolenyt mergezunk es pusztitunk, de meg ONMAGUNKAT IS! Gondolhatunk is sol mindenre; benzin, nuklearis energia, bombak, semmirevalo etelek, "gyogyszerek" es meg bovithetnenk a listat nagyon sokaig. Miutan ezeket elmondom valakinel egy hosszas beszelgetes keretein belul, egy percig megcsillan az eretelem a szemunkben, aztan kis ido elteltevel vissza szivja oket a rendszer mergezese, mert rajonnek, hogy mennyore felre vagyunk vezetve es sajat egojuk miatt ezt kenyelmesebbnek erzik. Inkabb maradnak tudatlansagban. En viszont nem vaguok tobbe kepes arra, hogy mashogy lassam a vilagot. Rengeteg felrevezetett ember ontudatlan vonaglasat latom csak, egy megbolonditott emberiseget akik a vegzetuk fele haladnak es csak a sajat maguk jolete erdekli, az utodai mar nem. Mitha csak ennyibol allna egy ember felelossege, hogy ongamanak megteremtse a joletet, ami valojaban NEM IS AZ!!! De aki kisebb sikereket eler ebben a vilagban mar van mihez ragaszkodnia ebben a hamis valosagban es nem erdekli a valodi elet. En viszont nagyon erzem a sulyat annak, amit muvelunk, azt hogy hova vezet mimd ez. Nincs mas aki tegyen ez ellen, csak mi, a jelen pillanatban. Minden masodpercben egyre kesobb van. Aztan minden emberisegbe vetett remenyem es hitem tova szallt. Tul keso ez ellenn tenni. Most, hogy mindez ido alatt elveszitettem baratokat, a nagy szerelmet, a csaladi eletem pedig kisgyermek korom ota katasztrofalis, ugy erzem nincs miert elnem tovabb. Senkihez nem kotodom mar tobbe, a legfontosabb dologot nem tudom megadni mar, a szeretetet. Igy latvan a vilagot, nem vagyok ra kepes tobbe. Szeretet nelkul pedig semmit nem erunk. Ezert kerdem hat, en hulyultem meg, vagy az emberiseg? Mar magam sem tudom.