Kudarcok esetén meddig kell kitartani és mikortól kell belátónak lenni, hogy mégsem erre van az én utam?

Ha bármi más jól megy, akkor nem vagyok béna. De ha valami 10 éven át nem sikerül, sőt egyre rosszabb (legyen az lakásfelújítás vagy házasság akár) meddig "dicsőség" a fel-nem-adás és mikor kéne "jóshoz-táltoshoz-boszorkányhoz" fordulni, hogy miért nem sikerül, sőt dönt romba az a valami? Kell-e ez nekem a "fejlődésemhez"?

(Megoldást találni muszáj lenne. Ja, és kihez-mihez érdemes fordulni? Tavaly kínomban életemben először lefutottam a félmaratont, sőt háromszor egy hónapon belül, de nem billentem helyre ennyitől...Anyám bármiben támogatna, a pap csak prédikál, a pszichológus csak hallgat, boszorkány meg fizetés után közli, hogy az átok oldás után én még simán újra elronthatom magam. Tényleg csak a házi pálinka az egyetlen "azonnal oldódó, olcsó, univerzális oldószer" minden problémára? Megbízható, gyors, környezetbarát, kellemesebb, mint a kenderkötél az ember nyakára. Legszívesebben világgá mennék, de Csernus azt mondta nekem, hogy az ember a démonait mindenhová magával viszi...Segítség! Én normális, boldog, hasznos ember akartam lenni!)