Furcsán érzem magam mamánál amióta meghalt a papám. Mit csinájak?

Engedd el őt.

Ha érzed, hogy veled van, köszönd meg neki mindazt a sok jót, amit adott. Légy neki hálás és gondolj továbbra is szeretettel rá és engedd el őt.

Ő elbúcsúzni jött tőletek, hát búcsúzz el te is tőle, hogy tovább élhessen ő is, és te is.

Lemerem fogadni, hogy a papád most a lehető legegészségesebb, mint valaha is volt, és nagyon jól érzi magát és azt szeretné, hogy te is jól érezd magad, és ne sírj azért, mert meghalt. Tulajdonképpen nem is meghalt, hanem meggyógyult.

Lehet, hogy nehéz lesz elhinni, főleg ha nem hiszel a túlvilágban, de nem kell mást tenned, mint megköszönni neki mindent, továbbra is szeretettel gondolni rá, majd elengedni őt.

Majd, ha eljön a te időd, akkor újra átölheted őt.

A test meghal, a lelked él tovább. :)

Mikor édesapám elhunyt, utána én is úgy éreztem az üres szülői házban mint ha bárhol ott lenne.

Mikor a földi maradványa mellett voltam, egyáltalán nem éreztem úgy hogy meghalt. Hanem azt éreztem hogy fizikailag nem képes már mozogni és beszélni, de bármit hall és hogy telepatikusan beszéltünk is egymással.

Gyerek voltam mikor nagyapám elhunyt. Nagyon szeretett mert a szüleim viselték gondját én meg tovább növeltem életében az életkedvét. A halála után úgy éreztem hogy ő is szól hozzám, határozottan úgy éreztem hogy megparancsolta hogy mielőtt az öregházát eladjuk, és amiért gyerekként még macskaként tudok mászni, a padlásán a második gerenda templom felőli oldala alatt elrejtett csomó aranyékszert hozzam le és a szüleimmel legyünk vele boldogok, mert megérdemeljük. Majd mikor jártam ott, nem volt mit veszteni, oda néztem arra a helyre hátha igaz. Hát ott tényleg egy komoly tömegű aranyékszer és egy ezüst gyűrű volt, meg egy nagy köteg értéktelen papírpengő egy cserép anyagú valamiben. Pedig az életben senki sem tudott róla és nem beszélt róla. A szüleimnek odaadtam, de nem mondtam el honnét szereztem az információt hogy ott találom. Hülyének néztek volna. De aztán mikor édesapám hunyt el, maga édesanyám állított hasonlókat, miszerint továbbra is kommunikál elhunyt édesapámmal. Azt meg én nem hittem el, mert sokkal szorosabb kommunikációkról számolt be mint amit én éreztem.