Szerintetek mi "valamik" vagyunk (pl lélek, egy fénysgömb stb) vagy határtalan anyagtalan tudat ahogy mooji és egyes tanítók mondják?

"A test a lélek edénye"

Az emberi test nem egy edény bameg! Te magad vagy a tested, tanultál volna inkább biológiát...:DDD

Fogd fel ezeket gondolatkísérletnek! Nem kell elhinned. Megteheted azt is, hogy szándékosan hiszel benne ideiglenesen, aztán lesz ami lesz. Én adtam esélyt ilyesfajta szemléleteknek. Ma már tudom izgalmas mellékszálként üzemeltetni a gondolkodásomban azt, amit valamelyest hasznavehetőnek ítéltem vagy éreztem. Nemigen ér utol a bizonyosság, hogy olyan a világ, amilyennek akármelyik mester lefesti, de vannak részeredmények, és mindenekelőtt egy kellemes, belső "művészet" így, hatalmas távlatokban és rejtélyes természeti törvényeket sejtve szemlélni az életem kis, hétköznapi eseményeit.

Tehát nem utasítom el, vállalom a kiadós fejvakargatást, ami párhuzamos szemléletek járatásával "ajándékba" jön, és semmi esetre se mondanám, hogy jaja, ez és ez tényleg működik, így van, és hidd el te is! :D Nekem segített kiegyensúlyozottabbá válni és azért segít elfogadni a sokféleséget mindamellett, hogy ugyanúgy haragszom a rosszindulatúságra és a rombolás minden formájára (beleértve a tudatlan-tudattalant is), már azért könnyedén tudok úgy nézni szörnyűségekre, hogy inkább csak egy mérhetetlen "durca" van, hogy tényleg a nagy multiplayerünket trollkodják tele idióta lelkek visszafordíthatatlan károkat okozva, hátráltatva egymás igazi újrafelfedezését a térben és időben kibomló, egyébként meghatóan gyönyörű, közös terepunkön.

Nem állíthatom, hogy 100%-ig elhittem, de be kell vallanom, minél jobban megismered az ezzel kapcsolatos mindenféle hagyományokat (a keresztényt is beleértve és az összecsengő dolgokra koncentrálva), annál inkább úgy látod, hogy azért váratlanul jól illeszkedik a valóság arra a szemléletre, ami kitartó olvasgatás nyomán kialakul az emberben. Mintha az emberlét fő találmánya tényleg a valóság drámája lenne, amire egymás gondolataiban vájkáló hatalmasságokként (vagy úgy mellesleg: fene se tudja micsodákként) képtelenek lennénk. Tényleg kicsit talán ordít is az emberről, hogy szíváson keresztüli okulásra lett kifejlesztve.

De ez persze csak az, ahol most tartok. Én se tudom igazán, meddig érdemes igaznak tartani ilyeneket, tehát függőben hagyom szinte az összes kérdést, ami felmerül, és nem tévesztem szem elől, hogy nem tudok rájuk megnyugtató választ. Szerintem ez maga a konstruktív nyitottság.