Mit lehet ebbe a jelenségbe belemagyarázni?

Gyerekkoromban egy alkalommal különös és ijesztő tapasztalatom volt elalvás előtt. A beszűrődő fények mintha eltűntek volna, és tökéletesen korom sötétté vált volna a szoba. Annyira sötét lett minden, mintha megvakultam volna (túl a feketeségen, mintha tényleg mintha a látás, mint érzet, kikapcsolt volna). Ebben az állapotban, ahogy minden inger megszűnt (mert éjjel történt, csend is volt, és feküdtem), az a benyomásom támadt, hogy csak a saját gondolatom vagyok, és ha másra gondolok, vagy elfelejtem magam, akkor megszűnök létezni. Ez azért lett ijesztő, mert amikor az ember próbál nem gondolni valamire, akkor azért is arra gondol, ráadásul a "valami" itt egy dolgot leszámítva minden mást jelentett a világon, ráadásul aludni készültem, ami felért volna egy öngyilkossággal. Aztán valahogy elhessegettem ezt az elképzelést, aludtam, és felébredtem, közben egyszer sem semmisültem meg (talán).