Mi befolyásolja egy test végső állapotát? Valóban vannak bomolhatatlan testek? És ha igen, egyesek miért indulnak gyors oszlásba, bomlásba haláluk után?

Befolyásolja e az, hogy szenvedtél e testi sérülést, hogyan és mit táplálkoztál, mennyi baktérium volt benned, mennyi ideig éltél, és hogyan, milyen aktivitásban voltál, szenvedtél e pszichés betegségben, vagy valami ilyesmi?

Vagy ez már a megtermékenyülésünk pillanatában a génállományunkba lesz kódolva, akár a sorsunk? És ha igen, miért van az, hogy egyesek szülei (értsd. szentek) gyorsabban lebomlottak, mint utódjuk? Lehet, hogy mégse a szülők DNS-ét örököljük, hanem magasabb szinteken írják a génállományunkat?

Bizonyítékként néhány bomolhatatlan szent, akik nyilván nem lettek bebalzsamozva, de ha igen, ez nem tényező, ugyanis az egyiptomi testek is mumifikálódtak:

Szent Bernadett, XXIII. János pápa, Laboure Szent Katalin, Páli Szent Vince, Szent Zita, Ricci Szent Katalin, Pio atya, Szent Rita

[link]

[link] _list%C3%A1ja

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

De természetesen táltos magyarok között is található romolhatatlan testű, akik a pálos rendbe tartoztak, habár hevesen tagadják:

[link]

(Hívő szemszögéből még nem jelent meg könyv, de nem árt ízelítőt meríteni a szkeptikusok írásaiból)