Ki vagy te? Kivel/mivel azonosítod magad?

J Ügynök vagyok. A jelszóazonosítom a következő: 007X37Z404CE

A testi azonosítom: nem publikus

Ujjlenyomat: nem publikus

Helymeghatározás: ismeretlen

Cél: Földönkívüliekkel kapcsolatos információ eltitkolása

Gondoltaim a következnek: frissítés folyamatban....

Az eredmény a következő: figyelem! Felnőtt tartalom, a tartalom betöltése sikertelen egy hiba miatt: "HTTP 404 - File not found" Loading....

Én meghatározása: találatok száma 3 Loading....

Azzal a testtel, ami által megnyilvánulok "jelenleg" ezen a szinten, semmiképpen sem.

Nem sejtekből álló halmaznak tekintem magam.

És a gondolataim sem ÉN vagyok, mert ÉN gondolkodom és nem a gondolataim ÉN-kednek.

Kit nevezek ÉN-nek?

Ez egyszerű!

Önmagam. :)

Személyiségem, tudatom.

A testeddel??? XDXD Az csak kölcsön van mindenkinek..

AZ 'én' kizárólag az 'énnel' azonos. Ez nagyon fontos. Minden bajunk, betegségünk forrása, hogy az 'én' azonossá teszi magát a testtel/lélekkel/szellemmel. én = én

(azonosságjellel)

Azok estében, akik egy biológiai organizmusról beszélnek, mint énről, figyelemreméltó: hogy egy magasabb fórumról látnak rá erre, amely fórumot ugyan tagadják - de ez is abszolúte tökéletes bizonyíték ennek a magasabb szellemi fórum létezésére, ugyanis sem rálátni, sem tagadni nem lehetne a biológiai organizmus szintjén.

Ki vagyok?

Ha simán megírom azt , hogy általában mivel azonosítom magamat , akkor az olyan dög unalmas , semmit mondó, átlagos. Nem fog velem senki vitatkozni, nem fog senki figyelni rám . :D

Ha egyszerűen az igazat akarnám leírni akkor azt kéne írnom, hogy általában a testemmel, az érzéseimmel ,elmémmel, gondolataimmal, „személyiségemmel” azonosítom magamat. Még akkor is ha időnként megfigyelve „látom” hogy a gondolatok legtöbbször nem is „tőlem” származnak, jönnek azok akkor is amikor „nem akarom”.:) Azért valamivel többet kéne mondanom az egyszerű „valóságnál”.

Hm..

Mit is mondjak ?

Olyan sokat olvastam már e témáról, hogy nem is tudom milyen okosságot tudnék mondani. Ha tudományosan közelítenék , az hosszadalmas ,ráadásul uncsi. Ha spirituális oldalról közelítek , akkor mondhatnék valami jól hangzó „bölcsnek tűnő” frappáns választ , ……ááá de az is uncsi , ráadásul így önmagában semmit mondó . Részletezve, körülírva? Áááá….az is hosszú,meg úgy sem tudnék már újat mondani.

Tehát valami különlegeset kéne mondani . Mit tudnék különlegeset? De miért is akarok különlegeset? Mert más akarok lenni mint a többi.!? De hát mindenki más akar lenni!

Na jó! Tehát ugyanolyan vagyok mint a többi, mert én is „más „akarok lenni. Hát ez bukta.:D

Ha más akarok lenni mint a többi, akkor ugyanolyan vagyok. Ha egyszerű akarok lenni, akkor meg a fene megesz, hogy senki nem fog figyelni rám.:D No persze ezzel sem lennék másabb mert akkor valahol máshol élném meg ,hogy „figyeljenek rám”. Áááá….ez egy ördögi kör.

Végül is ki az , vagy mi az bennem ami ,vagy aki azt akarja ,hogy mások figyeljenek rám?

Azt mondják,hogy ez az „ego”, vagyis amivel nagyrészt azonosítom magam.

Most megpróbálom elcsípni!

Érdekes! Amikor figyelem, hogy hol van bennem az a valami az a gondolat az az érzés ami „más akar lenni mint a többi”, „ami figyelemre szomjazik”, egyszerűen nem találom .Olyan mint ha eltűnne. Ilyenkor érdekes módon nem is akarok más lenni. Már az sem fontos igazából, hogy válaszoljak. Mégis van bennem egy olyan érzés, hogy megosztom ezt a tapasztalásomat .Hátha valaki még nem tapasztalta. De most komolyan ez fantasztikus.

Most megpróbálom azonosítani magamat a testemmel, vagy valamilyen más gondolattal, érzéssel.

Amikor a testemre figyeltem, először azt tapasztaltam,hogy jéé….. van testem. Aztán tovább figyeltem, szép lassan olyan volt mintha elfogyna , mintha eltűnne .Egyszerűen nem éreztem a testem , olyan volt mintha nem is lenne. Aztán figyelni kezdtem a gondolataimat , majd az érzéseimet. Először rendkívül hevesen jöttek mentek, mintha csúcsforgalom lenne. Aztán tovább figyelve szép lassan lecsendesültek egy egy pillanatra mintha el is tűntek volna .

Hoppá ! Nem tudom megmagyarázni, de olyan volt mint ha egyszerűen „megszűntem volna létezni”. Hát ez durva!

Egy kicsit jobban odafigyelek magamra , aztán kiderül,hogy „nem is vagyok”. !? :DDD