Milyen érzés meghalni?

Üdv!

Bármilyen tapasztalathoz működő idegrendszer kell. Ez a halottaknak nincs. Tehát a halottak sem tudják, milyen meghalni, és az élők sem tudják meg soha, milyen meghalni.

Személyes élményem szerencsére nem volt, ismeretségi körben pedig két olyan emberről tudok, akik átéltek valamifajta halálközeli élményt, egyikük gyerekkorban, amikor majdnem vízbe fulladt, a másik meg egy idős néni, kórházi újjáélesztés közben. Ennyi év távlatából már nem emlékszem részletesen arra, amit meséltek róla, de kb. a szokásos HKÉ élmények, amikról a klinikai halálból visszatért emberek egy része beszámol: testenkívüliség élménye, végtelen nyugalom és szeretet érzése, fény, stb.

A férfi történetéből, aki huszonévesen mesélte el nekem, ami gyerekkorában történt, arra emlékszem még, hogy nem értette, hogy hogyan láthatja önmagát felülről, ahogy elterülve lebeg a teste a vízben, arccal lefele, aztán hirtelen azt érezte, mintha valami iszonyat nagy erő rántaná vissza a testébe.

A néni meg, aki elég sokáig volt a klinikai halál állapotában a műtőasztalon, azt mondta, hogy ő úgy élte meg, hogy a már nem élő szeretteivel (szülei, testvérei, férje) találkozik, és annyira szép és békés volt neki az egész élmény, hogy nagyon nem akart visszajönni onnan, és gyakorlatilag jó ideig bánta, amiért az orvosoknak sikerült újjáéleszteniük.

Akit érdekelnek a halálközeli élmények, annak szerintem nagyon érdekes lehet Anita Moorjani beszámolója arról, amit ő élt át, mielőtt végstádiumú nyirokrendszeri rákból elképzelhetetlen gyorsasággal felépült, azok után, hogy közel másfél napra kómába esett, a szervei sorra mondták fel a szolgálatot, és az őt kezelő hongkongi kórház onkológusai szerint kevesebb, mint 36 óra volt hátra az életéből. Miután magához tért a kómából, az MR vizsgálat által citrom méretűnek diagnosztizált, a nyakától a hasáig képződött daganatok mérete 4 nap alatt 70%-kal csökkent, pár héten belül pedig sem képalkotó eljárással, sem nyirokcsomó-, illetve csontvelő biopsziával nem találták rák nyomát a szervezetében.

Mindaz, amit halálközeli élményként átélt, a saját elmondása alapján a létezés egy másik síkján megtapasztalt, és aminek tulajdonítja a hihetetlen gyorsasággal végbement teljes gyógyulását, a többség számára nyilván még hihehetlenebb, mint a nem lokalizált, agyhoz nem kötött tudat létezésének a lehetősége (amit egyébként meglepő módon orvosok is egyre komolyabban vetnek fel, pont az újjáélesztések kapcsán szerezett tapasztalatok miatt).

Akit esetleg érdekel Anita gyógyulásának története, az itt meg tud hallgatni két vele készült interjút (angol nyelvűek, de a feliratozás ikonra kattintva megjelenik a magyar feliratozás).

http://www.youtube.com/watch?v=XBiCJ5_pBS0

http://www.youtube.com/watch?v=RJrTjL_Frf8

Nyilván mindenkinek a saját ítélőképességére van bízva, hogy elhiszi-e, hogy Anita igazat mond.

Mindenesetre az tény, hogy az orvostudomány mai álláspontja szerint nem lenne lehetséges, hogy valaki kómában fekve, lapos EEG görbével, kimutatható agytevékenység nélkül érzékeljen, tudomást szerezzen olyan dolgokról, amiről Anita az első videóban kb. 24:25-nél kezd beszélni, vagy arról, ami 27:15-nél hangzik el.

A második videóban 14:55-kor kezd arról beszélni, hogy hogyan érzékelte a szerettei érzelmeit ebben a testen kívüli létezésben, 25:30 körül mesél arról, hogy - annak ellenére, hogy a kórházba szállításától fogva folyamatosan kómában volt - mi mindent tudott elmondani utólag a rajta végrehajtott beavatkozásokról, vagy éppen arról, hogy mit mondott az egyik ápoló arról, hogy nem találja a vénáját, és amúgy sincsen esélye a túlélésre.

A legérdekesebb talán az, amit arról mesél, hogy mit élt meg a létezésnek azon a másik síkján, és minek tulajdonítja a bámulatos gyorsaságú felépülését a végstádiumú rákból, ami előtt a kezelőorvosai értetlenül állnak, mert a csodával határosnak tartanak, és hogy hogyan változtatta meg az egész életét ez a tapasztalat.

Nem kell mindennek bedőlni.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..