Mi a vágy?

"Ha felismerjük és megszűntetjük a vágyat (érzelmet), attól még az ösztön megmarad (vagyis a szükséglet), szóval nem lett jobb, mert ha nincs meg, amire szükségünk lenne, hiányérzet lép fel. De magát a szükségletet nem lehet megszűntetni, így a hiányérzetet sem, amíg ebbe a testbe vagyunk zárva, mert ennek a testnek vannak szükségletei."

Ha figyelmesek maradunk, és nem építünk rá a szükséglet által fellépő testi hiányra lelki eredetű hiányt (vágy), akkor jobb lett a helyzet, ugyanis a pszichés függés megszűnik...ehhez persze szükséges, hogy ne úgy tekintsünk magunkra, hogy a testbe vagyunk zárva, mert ennek a "hiedelemnek" automatikus következménye például maga a vágy is. Nem mindegy, hogy a testnek tartjuk magunkat (akár abba zártnak), vagy úgy kezeljük a dolgot, hogy van egy testünk, amire eszközként tekintünk.

Lehetséges, hogy rosszul közelíted meg, legalábbis a fájdalomkérdéssel kapcsolatban. Szóval amiről beszélek, azt talán úgy lehetne kezelni, hogy a fizikai fájdalom, mint inger jelen van, de mentális tekintetben nem dönti le az adott egyént, vagyis a további kérdésekre, miszerint szenvedésnek éli e meg, meg azon gondolkodik, hogy "jaj mikor lesz már vége", azokra a választ tényleg "nem" lenne. Inkább az jutna eszébe, hogy egyrészről úgy is vége lesz, másrészről, meg nem tehet róla pl. az oroszlán, hogy éppen tépi, lehet mondjuk éhes. :D

Egyébként a teljes értékű megvilágosodásnak vannak azért következményei, amikbe például az is beletartozik, hogy egy oroszlán egészen egyszerűen meg sem akarná harapni a megvilágosodottat, ugyanis a megvilágosodottnak van egyfajta "kisugárzása", ami amolyan kellemes, nyugodtsággal teli érzéssel tölti el a közelben lévőket, legyen az akár állat vagy ember. :)

Végül is az ember minél kevésbé azonosul a testével, annál inkább el tud határolódni a testi érzésektől, valamennyire (vagy teljesen?) kívülről szemlélni azokat. Viszont ha már teljesen le tud válni ezekről a dolgokról, akkor talán már nincs is szüksége a testére, az itteni emberi létformára, mert már megtanult mindent, így feljebbi létformákba léphet?

Lényegében igen, a feljebb lépés az mentálisan értendő, vagyis ez a teste megmaradhat, mint eszköz, és "itt maradhat" a felfejlődő egyén, segíteni a többieket.

"És mi a helyzet Jézussal? Ha úgy akarta volna, őt sem bántották volna, hanem tudatos döntés volt, hogy engedje megtörténni?"

Valójában igen, ugyanis azzal, hogy hagyta magával ezt tenni, és ráadásul még a halálból is feltámadt, azzal igazolta a tanítását, miszerint az ember nem a test, hanem a szellem/elme.

"És egy megvilágosodott embert tényleg nem támadna meg egy kiéhezett oroszlánfalka sem?"

A teljes értékű megvilágosodottat nem támadná meg, de jó is, hogy kérdezted, mert a múltkori válaszomban pontatlanul fogalmaztam, és bár az állat esetében az említett kisugárzás szépen működik, ember esetében azért nem mindig/nem feltétlenül, pontosan azért, ami ez a kiírt kérdés alatt már szóba jött, mégpedig az, hogy az ember képes felülírni eredendő mivoltát, képes magát olyan szintű tévedésbe ejteni, hogy elfedi/kizárja magából azt, amit egy megvilágosodott sugároz. Az állat ugye ilyen formában nem tudja felülírni (nem azt mondom, hogy az állatnak nincsen "lelke").

"És a megvilágosodottak úgymond húzzák felfele a többieket is?"

Igen, húzzák, de azért nem úgy kell elképzelni, hogy hipp-hopp, hanem szépen aprójával, de mindenképpen intenzívebb hatással van egy megvilágosodott a környezetére, mint egy nem megvilágosodott. Meg azért az ember fejlődése eléggé összetett, sok minden közrejátszik.