Mibe érdemes hinnem : Isten, ezotéria, vallás, Buddha, Allah, Jahve, Sátán?

Parancsszóra, ismeretlenek tanácsára semmiben ne kezdj el hinni, értelmetlen, és ugyanolyan céltalan leszel, mint most. A saját erődet kell megtalálnod, valamit, ami örömet okoz, amit kitűzhetsz magadnak célként és hajt előre. Ezt magadnak kell megtalálnod az életben. És ha megvan, a többi jön magától.

Javaslom John C. parkin "Fuck it" (Ba**za meg) című könyvét. Idiótán hangzik, de jó könyv ilyen válságokra.

Abban jó hinni, ami ott van benned. Csak meg kellene keresned. Az egyedülléttől nem félni kell, hanem használni.

Különben hogy mondhatod, hogy nincs értelme az életednek? Az élet értelme nem egy olyan személy jelenléte, aki "muszájból" van melletted. Az élet értelme a szeretet. Szeretheted a gyerekeidet, de szeretheted az összes embert is. Mind olyan kis tökéletlenek. :)

Nem hiszem, hogy azért beszélnek ki, mert nem hiszel és nem álltál be szcientológusnak.

Ilyen szektákban semmiképp se keress vigaszt. Jól tetted, hogy nem hagytad magad behálózni, még a feleséged által sem.

Inkább a gyerekeiddel foglalkozz, ne a vallásokkal.

Egyébként meg hozzánk a keresztény vallás áll legközelebb, hiszen ebben nőttük fel. De kényszeresen ne kezd el vallást keresni. Annak szívből kell jönnie. Meg ha érdekelni is fog valamilyen vallás, ne legyél fanatikus.

A sátánban soha, inkább Istent válaszd.

Jahve, Allah, ugyanaz mintha Istenben hinnél. A Buddhizmus is hasonló, de az inkább önmagunk felé fordít figyelmet, a megvilágosodás felé. De ha felakarsz venni egy vallást, akkor tényleg hinned kell.

A sátánt sose válaszd, abból jó nem sül ki.

És jól írták az előttem levő válaszoló is. Kényszerből ne vegyél fel semmilyen vallást, csak akkor, ha ténylegesen akarsz benne hinni.

A kényszer nem egyenlő a hittel. A vallást nem más érdekében, hanem magad érdekében kell felvenned. Szabad akaratod van.

Hát barátom... Amiket itt te leírsz, az valóban elképesztő mentális gyengeségre utal, ami valószínűsíthetően fizikai gyengeséggel is párosul. Egyetlen dologra van szükséged, önbizalomra és motivációra...

Egyetlen szellemi vezetőtől sem fogod megkapni ezt. Amit kaphatsz, hogy a döntést onnantól kezdve nem neked kell meghoznod. Önmagad ajánlod fel, mint rabszolgát és csupán azért, mert az a könnyebbik út. Valóban ez a válaszod a téged ért megpróbáltatásokra? Vagy erőt veszel magadon és megmutatod, hogy van benned elég erő?

Mondok neked valamit. Én és ahozzám hasonló emberek, akikről fogalmad sincs, mi erőt vettünk magunkon és felálltunk. Nem azért, hogy bizonyítsunk és nem azért, hogy "megmentsük a világot", illetve egyéb szellemi végtermékekért. Önmagunkért tettük. Nem azért, mert hittünk magunkban, hanem mert tudtuk, hogy képesek leszünk rá. Nem a célra koncentráltunk, hanem a mostra és amikor a most már viszonylag elviselhető volt, jött a holnap... Fokozatosan kell haladni, így szellemileg és fizikailag is megerősödsz.

Mondok még valamit, amit lehet talán nem kellene, mert mentálisan kicsit labilis vagy egyelőre, de ki tudja...

Eddig csupán az élethez való viszonyulásról írtam, arról ami tapintható, érezhető, de van valami, ami ennél is több. Nem véletlenül alakulnak a szekták és közben féligazságokkal, börtönbe zárják a tested és az elméd is. Mindenki tudja, hogy van valami több és páran szeretnék ezt a tudást a saját hasznukra fordítani. Milliárdok élnek a földön, mégsem képesek megérteni, hogy mi lehet az a több, mert ép ésszel fel nem fogható. Egyet mondhatok, szellemileg és testben is meg kell erősödnöd, hogy tapasztalhass. Aztán ha egyszer netalántán szerencséd van, te is rátalálhatsz arra a bizonyos "többre". Ez a több nem istenről és nem szektákról, hitről, uralomról, vagy egyéb beteges ember által kiötlött marhaságokról szól, ez valami egészen más, úgy hívják, hogy igazság. A körülöttünk lévő világ megismerése, megértése, már amennyiben erre képesek vagyunk. Természetesen nem azt fogod találni, amire számítasz, de ehhez nyitottságra van szükség, szellemi felkészültségre. Állj fel a padlóról és vesd bele magad a hétköznapokba, mert ha én képes voltam és még sokan mésok, te is az leszel, még ha nem is most, vagy holnap, de menni fog. A legfontosabb pedig, hogy ne higgy önmagadban, hanem tudd, hogy képes vagy rá.

Ha már más nem is motivál, motiváljon az, hogy vannak gyerekeid és férfiként, apaként, azaz szülőként megfelelő minőségű értéket, gondolatiságot, értékvilágot kell, hogy tovább adj. Ha erre képtelen vagy, ki adná meg ezt nekik, talán a szomszédod, vagy majd ráérnek maguktól 18 éves koruk után, esetleg örökbe adnád őket? Létrehoztad őket, úgy hogy most már felelősséggel tartozol értük. Egy férfi pedig ne mutasson gyengeséget, főleg ne a gyerekei előtt. Neveld a gyerekeket megfelelően, önmagad pedig kezdd el fejleszteni, sportolj, aztán mikor pihensz akkor olvass és ne ragadj le az izmusoknál, maradj mindig nyitott. Közben barátkozz és ismerj meg új embereket, új nézeteket. Annyi minden van még, amit nem ismersz, hogyan alkothatnál így véleményt? A szektákat pedig végleg felejtsd el, ott nem fogsz megtalálni semmilyen célt. Mert ha nem így teszel, elveszted a pénzed, a gyemekeid tiszteletét és az esélyt, hogy megtudd mi az a több. Azt hiszem nem is zavarlak tovább, szerintem most hogy ezt elolvastad, millió dolgod lett hirtelen... Kitartást a továbbiakban, bár nem lesz rá szükséged, hiszen már jól tudod, hogy sikerülni fog anélkül is! Minden jót.