Aki úgy véli, rájött, hogy minden csak káprázat, ami ebben a világban körül vesz minket, annak megszűnik-e az etikai értékrendje?

Szerintem, aki belátja, hogy a világ csak illúzió, az már eleve egy olyan magas szinten van, hogy nem fog beállni egy tolvajbandába "minden mindegy" szlogen alatt, hanem ellenkezőleg mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ne szolgálja többé a rendszert (nem politika :P), hogy felszabadítsa magát és minél gyorsabban kijusson a mátrixból.

Persze ez bizonyos szabadságérzettel jár, jobban fogalmazva egy félelemnélküliség állapottal.

"a hatalom valós(nak tűnő) megtorlásokat tud alkalmazni,"

Nincsenek "valós" megtorlások. Mit értesz ez alatt? Elveszik a házad? Elveszik a pénzed? És?

A pénz, a tárgyak szeretete nem más mint ragaszkodás. A saját ragaszkodásaink rabjai vagyunk. Aki nem ragaszkodik, nem fél hogy elveszthet bármit is. Se pénzhez, se tárgyakhoz, se az életemhez nem ragaszkodom. Persze szeretek élni annak minden nehézségével, mert kijutott bőven, viszont nem gondolok rettegve a halálra. Nem ragaszkodok foggal-körömmel az életemhez, hanem megélem azt. Így nem félek a betegségektől, tehát nem szedek gyógyszert semmire. Voltam rákos, és műtöttek, tehát ezalatt ne azt értsd hogy nem kérek segítséget az életben maradáshoz, hiszem mint írtam szeretek élni, szánt szándékkal sose dobnám el magamtól, viszont egyszerűen elfogadom ha menni kell. Azt is, ha a környezetemből másnak kell mennie. Valahol tudom,hogy fogunk még találkozni. Persze ez megint hit, és aki az anyagba ragadva él, és a testet nem egy földi ruhának tartja, az joggal hiheti hogy a testtel a lélek is együtt hal. Szerintem nem mi, hanem ők fognak megdöbbenni, amikor elmennek. No de erre persze nincs bizonyíték, hacsak az nem, hogy a léleknek mérhető súlya van.

" pl. hiába szuggerálom magamnak, hogy az éhség csak illúzió és az étel csak anyag, attól még szenvedni (éhezni) fogok, ha a hatalom éhezésre ítél"

Ez megint csak az agy. Olvass utána annak, hogy a fényevők mivel táplálkoznak. Ha nem félsz attól, hogy éhenhalsz, nem fogsz. A tudatod, és a félelmeid ölnek meg.

"Hogy lehet az anyag valósnak hívésén felülemelkedni?"

Nézd meg az anyag szerkezetét. Nézd meg az atomokat, hogy hogy kapcsolódnak egymáshoz. A legkisebb egységek között üres tér van. Valamint a legkisebb egység a rezgés. Ebből állunk mi is, az asztal is /a tárgyak álló rezgésből állnak/, és minden ami "illúzió". Hiszen hogy lehet valami igazi, amia apró pontokból áll. Ha a bőrödet mikroszkóppal megvizsgálod, szinte érthetetlen mi tartja össze.

Viszont egyik anyag a másikon nem tud áthaladni, mármint a nagyobb rezgésű anyagon. A test a levegőn áthalad, az asztalon viszont nem tud. Ettől függetlenül még az üres térrel kitöltött kis atomok illúziók csupán.

"Vagy továbbra is ugyanúgy fáj, ami fáj"

Úgy gondolom a fájdalom hasznos, hiszen ha valami mindig jó akár testi akár lelki szinten, akkor nem lehet fejlődni. Pont a negatív események, és a fájdalom erősíti meg az embert a hitében, valamint ezáltal ismeri meg saját erejét. Csak jóban nem lehet fejlődni.

Hiszen hogy tudnád értékelni a fényt, ha sose lenne sötét.

"Ehhez milyen út vezet? Megvalósítható egyáltalán? És a mátrixon túl van egy jobb világ? És ott vége minden küzdelemnek? Vagy ez egy végtelen folyamat, hogy mindig jobb és jobb legyen, és folyamatosan szinteket ugorjunk?"

Legfőképp a megvilágosodás útja, de lehetséges egy nagyon jó és tartalmas életet élt embernek is a mátrixból való kijutás a halálát követően. Az ilyen személy életében kiegyenlítette a mérleget, így nem kell visszaszületnie az anyagba.