Aki úgy véli, rájött, hogy minden csak káprázat, ami ebben a világban körül vesz minket, annak megszűnik-e az etikai értékrendje?

Valóban lehullik az etikai kötelezettség, de ez nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz. Lehet, hogy ebben az életedben nagy gazember leszel, mert úgy gondolod, ez is csak egy szerep, de amennyiben ezt nem jó ügyért teszed, fizetned kell érte. Vagy a következő életedben, vagy a szellemvilágban, fene tudja, de biztos, hogy nem fog csak úgy elúszni..

Egyébként amióta úgy gondolkodok, hogy a test, és az emberek akik körülöttem bántanak engem, mind múló dolog, közel sem fáj annyira. A testemet sem féltem. Hülyeség félni a magasban. Ha nem kell leesned, nem esel le.

Az egyetlen dolog amire vigyáznod kell az a lelked. De arra nagyon vigyázz.

"Mert onnantól kezdve nem vesz mindent olyan véresen komolyan, "

Ez így van. Tényleg nem veszünk mindent véresen komolyan. Ez annyit tesz, hogy szabadok vagyunk. Nem félünk a hatalomtól, azaz a lelkünk szabadságában hiszünk.

" És így mi akadályozná meg, hogy gazember legyen? "

Lehet, hogy számodra ez most fura lesz, de mi önmagunk akadályozzuk meg azt, hogy gazemberek legyünk. Persze pontosítok, hiszen csak a saját nevemben beszélhetek. Én hiszem, hogy a lélek örök. Hiszem, hogy az illúzió ami körbevesz, a Te megfogalmazásod szerint, nem más mint egy "akadálypálya" ahol mindig minden körülmények között egy célt kell követni, mégpedig azt, hogy jobb emberré váljunk. Vagy jobb lélekké, ahogy tetszik. Ebbe nem férnek bele a negatív tettek, és az önző életszemlélet.

"A gazemberség mint olyan úgysem tűnik el erről a világról,"

Ez így van. Viszont nem a "megvilágosodott" ember fog gazemberként működni ebbe a világba, hanem az aki a társadalmi ranglétrán való előrehaladás reményében, vagy nagy gazdagság reményében átgázol mindenen és mindenkin. Számomra ez nem fontos, így nem fogok látszat jóért rosszat tenni.

" Talán csak mi (mármint a még meg nem világosodott) emberek hisszük azt, magunkat túlértékelve, hogy a személyünk a fotos,"

Nem, ezt nem csak Ti hiszitek. A személyünk a fontos nekünk is, csak nem az ego szerint, hanem a lélek szerint. Nem az egonk, hanem a lelkünk az elsődleges. Ha jobb emberek vagyunk, egy kicsit jobbá tehetjük a világot. Persze nem az egészet, de a környezetünkét mindenképp. Minnél többen vagyunk, annál több szűk környezet fog jobbá válni, így talán egy kicsit a világ is.

Persze ez nagyon naív gondolatnak tűnik, azonban az én világomban minden értelmet nyer. Értelmet kapnak a negatív események, és tudok örülni a legkisebb jónak is. Nem vagyok besavanyodott, és eddig nem tudott megtörni semmi. Lehet, hogy naív hit az egész, azonban hiszem, hogy az egyetlen cél az igazság, a jóság és a tolerancia jegyében élni minden körülmények között.

Ehhez a hithez nem tartoznak papok se egyház. Egyszerűen egy magammal szemben felállított elvárás.

Jó úgy lefeküdni és felkelni, hogy nincs mitől félnem. Az egyetlen, amivel az embereket sakkban lehet tartani, az a hatalom által keltett félelem. Ezért üldözik például a kommunista országokban a Falun Dafa-t, hiszen nem irányítható a hatalom által a lelkében szabad ember. Ez nem cél. Ezért hitettetik el, hogy az anyag valós, és a pénz valamint a hatalom a fontos, az egyetlen érték. Ez azonban nem igaz. Legalábbis számomra nem.

Az erkölcs és erény nem ugyanaz!

Az erkölcs csak képmutatás; a tudatlan emberek viselkedési sablonja.

Az erény olyan viselkedés ami a tudatosság felfedezésén alapul.

#3

folyt. következésképen igen!

Megszűnik az erkölcsökön alapuló etikai értékrend

Majd az ilyen ember valamikor rádöbben, hogy az élet nem egy színdarab és nem "illúzió", hanem egy véresen komoly dolog és megtanulja értékelni az életet. Ezt azok az emberek szokták mondani, akik nem éltek még nem tapasztalták meg az életet, a fájdalmat, a csalódást nem kerültek szembe a halállal nem kényszerültek rá a "gazember" szerepre, akik még mindig cukormázban élnek nem tapasztalták meg az érem másik oldalát. Vagy megtapasztalták, csak alacsony értelmiszintjüknek köszönhetően nem tudják felfogni.

Aki színdarab-ként éli az életét és mellette színészkedik eljátsza a "rosszfiú" szerepet nem pedig önmagát adja az egy nagy "NULLA" tisztelet a kivételeknek.