A lélek leépítő hatású, napi szintű "szellemi vírus" adagok, amiket kapunk (főleg a tv-ből, rádióból stb), lehet, hogy nem is rossz célt szolgálnak?

Sokféle összeesküvés elmélet kering az ember manipulálására irányuló törekvésekről, és aki nem hisz bennük, az is láthatja, hogy az elméletektől függetlenül a gyakorlat is azt mutatja, hogy egyre inkább terjed és körülvesz minket a szenny, és ha az ember nincs észnél, könnyen azon kaphatja magát, hogy állatként vegetál (robotmunka, műanyagkaja bevásárlása a hipermarketben meg a plazaban, fásultan a fotelbe esés, tv nézés chipsszel és kólával a kézben, facebook/okostelefonnyomkodás/gyilkolászósjátékok, másnap meg kezdődik elölről). Hangsúlyozom, hogy nem az ilyen életet élő embereket szólom le, hanem magát az életmódot nem tartom emberhez méltónak, szóval ne sértődjön meg senki.

Tehát az összeesküvés elmélet hívők ezt mind egy háttérhatalom számlájára írják, akik valamilyen rossz szándéktól vezérelve ilyen fajta életbe akarnak minket belehajszolni. Akár lehet így is. De visszaemlékszem az általános iskolás évekre, amikor mi, diákok szentül meg voltunk győződve arról, hogy a tanár egy szemét állat, aki csak azért állít minket nehézség, megoldandó probléma (dogák) elé, hogy minket szívasson. :DD Persze aki nem tanult, az tényleg szívott, aki meg tanult, az mit sem törődött a feladat nehézségével és a tanár szigorával, hiszen ő megtette a dolgát, így nem volt oka a tanárra ellenségként nézni.

Mi van, ha ezek a rossz hatások, amik minket érnek (agyzsibbasztó sorozatok, hazug reklámok, primitív show-k, erőszak minden mennyiségben, lélektelen szex stb) mind egy nagy teszt részei? Valóban negatív hatásúak, de talán pont ez a mi "dolgozatunk", amire fel kell készülni és megírni, és nem ellenünk csinálják? (Vagyis aki elbukik, az úgy érzi, hogy ellene volt, de aki ellen tud állni, "átmegy a vizsgán", az úgy érzi, érte volt az egész, hogy ő fejlődhessen - pont, mint a diákoknál a dolgozat írás?) Mi van, ha nem haragudni kell ezekre a dolgokra, hanem hálásnak lenni értük, hogy van feladat, vannak kísértések, amik megmutatják nekünk (azaz segítenek!), hogy miben vagyunk gyengék, miben kell magunkat fejleszteni, javítani, erősíteni? Pl. ha nem lennének ruha márkák és drága, csilivili pláza üzletek, akkor sosem tudhatnánk meg magunkról (és másokról sem), hogy ki felszínes/képmutató/kérkedő/anyagias és ki normális gondolkodású. Az öldöklős számítógépes játékok is segítenek megmutatni, hogy kiben milyen hajlamok vannak, aszerint, hogy ki szeret ezekkel játszani. Persze nem a mások feletti ítélkezés lenne a fontos, de az önismeret szempontjából is fontos lehet, a saját magunkban rejlő negatív vonásokat is könnyebben tettenérhetjük, ha van valami megkísértés (ezesetben a szadista játék), ami kihozza belőlünk, ami addig rejtve volt. Mert ahhoz, hogy elkezdhessünk dolgozni rajta (önelemzés), előbb a felszínre kell jönnie. Ezek a negatív hatások pedig csak felgyorsítják ezt a folyamatot, tulajdonképpen jó szolgálatot tesznek - így is felfoghatjuk.

Talán részvétlenségnek tűnhet, de (a diákos példánál maradva) a jó tanuló minek vesződne azzal, és minek pazarolná az energiáit azzal, hogy a lusta diákokat védje, és a tanártól kevésbé szigorú elvárásokat követeljen? Elzülleni csak az fog, aki hagyja magát elzülleszteni. Ez lehet, hogy nem menti fel a züllesztőt erkölcsileg (ezt nem tudom), de a végső felelősség mégiscsak azon van, aki hagyta magát. (Könnyű Katit táncba vinni...) Ha így nézzük, akkor a háttérhatalom jó, vagy legalábbis hasznunkra válik - ha nem hagyjuk magunkat táncba vinni! (Már ha abból indulunk ki, hogy létezik.) És így egy csomó energiát nyerünk (vagyis nem pazaroljuk el fölöslegesen), hogy nem a táncba csalogatók miatt mérgelődünk.