Szerintetek mennyire igaz az, hogy valakit be tudunk vonzani az életünkbe?

Anyukám már többször mondta, hogy előfordult vele nem 1* olyan, hogyha valakire valamiért egy időszakban többször gondolt, akkor azzal összefutott, bármilyen régen is találkoztak azelőtt. Velem is volt már ilyen, de lehetett akár puszta véletlen is. Egyszer ültem a fül-orr gégészeten a váróban, amikor valamiért eszembe jutott az alsós osztályfőnököm és egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Addig addig, míg végül megjelent. De azt hiszem velem is volt már hasonló többször, csak hirtelen nem jut eszembe több konkrét példa. A kérdésem lényege, hogy ha esetleg ilyen tényleg van, és én 16-18 évesen napi szinten egy fiúért könyörögtem, teljesen beleéltem magam a szakításunk után is, h ő legyen életem párja, és hogy egy életen át szeressen tiszta szívéből, és most bármit megtenne értem, de nekem nem kell, mert kiderült, h transzvesztita (még jó, h nem kell..) akkor már nem menekülök a sorsom elől? Ennyire bevonzottam volna? (úgy érzem, hogy konkrétan senki másnak nem kellek, mintha mindenki levegőnek nézne, de ő soha nem fog tudni rólam leszakadni, pedig már hányszor elküldtem a francba) És ha az aktuális volt barátomra ha akarom, ha nem hónapok után is 0-24-ben gondolok mert akárhogy is próbálok nem megy másra, akkor ezzel mi van? Azt is észrevettem, hogy olyan is van, hogy nagyon várom pl. hogy valaki írjon, vagy találkozzak vele, akkor nem ír, nem jelenik meg. De ha esetleg kimegy a fejemből, vagy tök másra számítok, h ír, vagy találkozunk, akkor viszont fölbukkan. Konkrét példa: Állandóan a volt barátomra gondolok, de múltkor egy kicsit kimozdultam már és vártam a városban a barátnőmre. Eszembe se jutott a volt barátom, hónapok óta nem találkoztunk, és nagyon rég nem beszéltünk. Erre felbukkant. Pont egyszerre jött a barátnőmmel. Aztán este rám is írt, pedig kicsit sem számítottam rá, mert tök jól éreztem magam barátnőmmel. Annyira boldog voltam, h kicsit kizökkentem ebből a beszűkült világomból, egyébként meg mindig az van bennem, hogy milyen jó lenne vele beszélni. Ezekben lehet valami, vagy minden csak a véletlen műve és simán túlagyalom?