Ti feltették már magatoknak a kérdést, hogy "ki vagyok én?

Mi van 19? mi ez a hisztérikus lerohanás? A kérdésre válaszoltam. Egy szóval sem mondtam, hogy nem kell segítség a szellemi úton. Kell. Tanító, mester. De nem ez volt a kérdés.

"Légyszíves ne okoskodj, és ne magadat fényezd, hogy "dehát ez pofon egyszerű"."

- valakivel összekeversz, jobbulást!

*

Nyelvtanilag is látható a kérdést csak saját magának teheti fel az ember.

*

Egy történet, az üZENet, mondolatok, kóanok c. könyvből,

Pjonjang Ongi, XVI. sz.-i koreai szerzetesről, aki árvaként, 11 évesen lépett a szerzetbe, mestere, Szószan halála után vándor aszkéta, volt koldus, vízárus, birkapásztor…

*

"Ez utóbbi foglalkozást akkor választotta, amikor egy alkalommal egy több száz birkából álló nyájjal találkozott, és rádöbbent, hogy mestere talán nem véletlenül adta neki a Pjonjang - ’Pásztorbot’ nevet. Hogy erről megbizonyosodjon, a számadónál ott helyben felcsapott fizetség nélküli pásztornak. Két éven át terelgette nyáját a hegyi legelőkön, miközben egyre csak azt mondogatta: Ki vagyok én? Ki vagyok én?"

[…]- mást nem mondott […] "Pontosan két évvel azután, hogy pásztornak állott, ugyanolyan hirtelen, mint ahogy belekezdett, felhagyott a munkájával. Ezt írásban jelentette be gazdájának:

’A mai nap elhagytam nagyra becsült házát,

mert transzcendens kapcsolatom az Ön birkáival

ezennel véget ért.’