Elhagyatottságérzés, fenyegetettségérzés, félelem, irigység, rosszindulatúság. Szükség van ezekre talán?

Milyen értelemben? Nagyszerűen lehet létezni nélkülük, ugyanakkor számos tapasztalat elengedhetetlen "kellékei".

Igen azt okoznak, de szüntesd meg ha tudod....

Megfordítanám: a lelki szenvedés okozza ezeket. Azaz ha megvan a belső harmóniád, ezek nem jelentkeznek.

Te nagyon unalmas világot akarsz. Ha ezek nem lennének a másik fele sem lenne a dolgoknak. És nem is értékelnéd a jót a rossz nélkül. Szenvedek, sírok és rengeteg fájdalom, gyűlölet meg tud lenni bennem, de amikor ez eltűnik az a harmónia, a nyugodtság legszebb, legelragadóbb formája. Olyan vagyok olyankor mint egy tollpihe. És ez nem létezne ha nem lenne a gyűlölet, az irigység, a magányosság érzete. Szóval igen, szükség van rájuk.

Szükség van rájuk, mert azt jelentik, hogy élsz, vagy adott esetben változtatásokra ösztönöz, ez biztosítja a lelki fejlődés útját. Nem lehet minden szép és jó, mert akkor nem lenne mihez vonatkoztatni, mint ahogy már írták előttem. A fájdalom egyébként teremtő jellegű is, rengeteg irodalmi és képzőművészeti művet köszönhet a világ ennek az érzésnek. Bár magamat nem sorolnám ilyen körökbe, de a fájdalmamat, ha már viszonylag régóta tart és mélyen érint, én is verssel, novellával, rajzzal igyekszem enyhíteni, másrészt arra sarkall, hogy változtassak a helyzetemen, lépjek tovább egy lehetséges szebb jövő felé. Szóval igen, szükség van rájuk, még ha kellemetlen is beismerni. :)

Javítás: Igen.