Nekem sosem lesznek ilyen barátaim? Akiket igazán érdeklek?

Ugyanez a helyzet. A szemembe mindenki jó pofizik, ha meg elfordulok akkor kibeszélnek, vagy azt is elfelejtik hogy létezem. Persze, nagyon jó tanács az, hogy barátkozzál, légy nyitott stb..de az a kérdés, hogy hogyan? Hiába vagyok én kedves ha mindenkitől ezt kapom.

Kedves kérdező, ha esetleg van kedved beszélgetni írj nyugodtan:)

Egesz altalanosban nem tudtam rendes baratsagokat kialakitani, sot fogalmazzunk ugy, hogy: "a rangletra alatt voltam". aztan attmentem kozepbe, itt ugyan ugy megtapasztaltam az emberek rosz tulajdonsagait, szinten rosszul alt a szenam. Amikor megismertem ket embert akik "felkaroltak". Ez mult ev kozepe tajan volt, azota derusebben latom a vilagot, helyesbitek, a segitsegukkel sikerrel veszem az osszes akadajt. "Ne azt akard, hogy mindenki szeressen, tiszteljen, imadjon teged, akarj helyette 2-3 baratot akik jobbak barkinel." elobb vagy utobb mindenki megtalalja a helyet, ez csak ido kerdese. Szurkolok neked, ha segitseg kell irj.

17/F

Tudom hogy ez nem vigasztal, de azt kell mondjam hogy ezen az emberek tulnyomo resze atesik, aki nem az szerencses.

Altalanosba sok baratom volt (gondoltam en), aztan mindenki szetszeledt. Jott a kozepsuli ott is osszehaverkodtam nehany emberkevel, de ballagas utan veluk is megszakadt a kapcsolat. En kerestem az o tarsasagukat, de nem voltak ram vevok, mondom szep, ujjabb de javu. Elmentem egy fsz-re ott nagyon hamar ossze haverkodtam par csoporttarsammal, majd abba kellett hagynom, egyeb nem vart okok vegett. Lass csodat ok is nagy ivben tesznek ram azota. Mondanom sem kell hogy nagyon rosszul esett, hogy ha en nem keresem oket, akkor le se sz@rnak, a legjobb mikor arra se meltattak hogy egyaltalan valaszoljanak. Ezek a csalodasok hatasara, sajnos kisse magamba zuhantam, zarkozott lettem, pedig ez regen nem volt igy. Jelenleg 1 baratom sincs, atgondolva soha nem is volt. Mindezek hatasara megtanultam, eszre venni hogy kik az erdek emberek a kornyezetemben. Jelenleg estis vagyok, es hanyinger kerulget, mikor azt latom, hogy nyalnak egymasnak erdekbol. En meg vagyok, mint valami kirekesztett. 1 evfolyam tarsammal sikerult osszehaverkodnom, szeretnem azt hinni hogy o nem erdekbol keresi a tarsasagom, de erre majd csak az ido adja meg a valaszt...

Elnezest a kis tortenetemert, csak felszakadtak a regi sebek. :(

Én is ebben a cipőben sétafikálok. Belegondolva, nekem sem volt mindig igaz barátom. 7.-től 9.-ig volt egy barátnőm. Imádtam, mindent meg tudtunk beszélni. Különbözőek voltunk, így mindig akadt miről. Aztán 2 éve nyáron már nem is kerestük egymást. Nála volt egy karkötőm, azt is úgy kellett visszkunyiznom, mert ő ahhoz túl kényelmes volt, h maga szolgáltassa vissza, így nem is ő hozta el nekem, hanem egy közös ismerősünk. Azóta sem beszéltünk. Most a középsuliban, az osztályomban jóban vagyok a lányokkal, de igazából senkire sem támaszkodhatnék teljesen. Erre körülbelül 2 hónapja jöttem rá. Előtte is kirekesztettnek éreztem magam, de azóta főleg. Persze vannak haverkapcsolataim, de senki nem foglalkozik velem igazán. A szerelem is jócskán elkerül, szóval totál egyedül vagyok.

Kis történetem is azt mutatja, mint a többieké: ne gondold, hogy egyedül vagy ezzel!

A tipp, h légy nyitottabb, nem mindig kifizetődő. Én nagyon barátságos vagyok, még sem sikerült igaz barátot szerezni. De azért ne add fel! Idővel minden megoldódik. :) (reméljük)

Velem is ugyanez van. Én mindenkihez maximálisan pozitívan állok, ennek ellenére minden társaságból kiutáltak, lenéztek, vagy addig piszkáltak, amíg ott nem hagytam őket. Jelenleg senkim sincs már egy jó ideje, és nem tudom, mit tegyek :/

"legjobb" Fiú barátom (lassan 10 éve ) ugymondom inkább,hogy elhagyott ő is egy lány miatt,elvileg féltékeny volt,de mire mai napig sem értem, a lány is ott tett keresztbe ahol csak tudott,ezért már lassan fél éve nem is beszéltem a sráccal.

Lány vagyok barátom sem volt az elmúlt 3 évben és az összes "barátom" elhagyott de nem jövök rá ,hogy miért,pedig mindig ugrottam ha valakinek valami gondja volt.Nem tudom mit tettem hogy ennyire "elfelejtettek" sajnos ez miatt nagyon rosszul vagyok itthon ülök egész nap senki nem ír vagy hív fel. Nem tudom egyszerűen mit kéne tennem...Mintha nem is léteznék már.

A lányok mindig is féltékenyek voltak rám ezért sem jövök ki mai napig velük .(sajnos) Általában fiú táraságom volt (most ezt nem nagyképűségből írom , mindekitől ezt kapom,hogy féltékenyek) nem jöttem ki sosem a lányokkal mindig házba szúrtak, hazudoztak(nak) valamit mindig kitalálnak ,és ott tesznek keresztbe ahol csak tudnak és nem is ismerem őket,de ők engem elvileg igen ..és ezt nagyon jó tudni :)

Bulizni sem voltam 3 éve ,egyszóval sehol ...Nem tudom mit tegyek :(( (L/21)