A megértés egyre magasabb szintjeit elérve hihetünk-e az idő linearitásában?

Nem tudom, van-e értelme olyan kérdésbe bujtatott kioktatásnak, ahol a kérdező legalább 200 évvel le van maradva az idő filozófiai interpretációjában, illetve logikai bakugrásait nagy horderejű szavakkal palástolja.

De ha gondolod, mutasd meg, hogyan ugrasz át egyik idővonalról a másikra.

Egyébként az a vicces, hogy mintha végig a lineáris időfelfogást kritizálnád, aztán, hogyan zárod le? "át tudtunk ugrani egyik idővonalról a másikra"

Magyarul nem tudod elképzelni az időt máshogy, mint linearitást. Amivel dúsítod az idő felfogását, az hogy több vonalat feltételezel, de ez csupán kvantitatív különbség, nem kvalitatív. Igazán akkor kerülnél közelebb az igazsághoz, ha kvalitatív különbséget vázolnál fel a hétköznapi időfelfogáshoz.

De eleve amit Te az idő linearitásáról mondasz, egy elvont eszme, távol áll a hétköznapi gondolkodástól.

súr!

miért van az h a magadfajta mindig rájön valami ilyesfajta logikai okfejtésekre, de ezt sehogy nem lehet megoldani, mert EMBER!!!! fizikai tested van!

hiába agyalsz te, h így meg úgy idősík, meg ide oda lépés a síkról, sehova nem jutsz, max azt éred el, h bezazulsz, és mész az ilyenfajta emberek találkahelyére , az igazságügyi és elmegyógyító intézetbe, ön és közveszélyesnek titulálva.

na sok szerencsét.

Szerintem minden bonyolult folyamatot, jelenséget el lehet mondani egyszerű hétköznapi nyelven is. A maghasadást lehet egyszerűen vázolni, azután belemenni a legapróbb részletekbe. Mindenki addig követi, amíg megérti.

"...egyszerűen elhittük, hogy szükségünk van fizikai testekre ahhoz, hogy létezzünk..."

Itt, ha jól olvastam és jól értettem arról van szó, ami kézzel fogató és racionálisnak tűnik az csupán hit kérdése, a valóságban semmi sem fogható. Tehát matematikára lefordítva, semminek nincs értéke, csak a semminek, a nullának. Ha már van értéke, akkor nem létezik. Ha van fizikai kiterjedése, akkor az már csak hit.

Hát így igen könnyű dolgom lett, mert eddig a kuglófemberben sem hittem - nem én találtam ki őt -, de mióta tudom, hogyha látható és kézzelfogható lenne, akkor már csak a hitünkben létezne. Így, hogy sosem láttam, érzékeltem, biztos vagyok benne, hogy létezik!