Létezik-e hogy egy olyan "információs robbanás" felé megyünk, amely felül fogja írni összes jelenlegi nézeteinket / ismereteinket / hiedelmeinket / adatainkat / világértelmezésünket?

Nem valószínű. Ha valóban ilyen tarthatatlanok lennének az eddigi ismeretek, akkor egyre nagyobb ellentmondásokat kellene felfedeznünk közöttük.

Éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk: az újabb és újabb ismeretek, felfedezések szépen belesimulnak az eddigi ismeretek közé, igazolják azokat, a várt értékeket, hatásokat hozzák.

Az újabb eredmények az eddigi elméletekre épülnek, és működnek - ez pedig a legjobb bizonyítéka annak, hogy az elméletek helyesek voltak.

Ne várd, hogy ez az egész ismerethalmaz, ami működik, logikusan konzisztens, és használható előrejelzéseket ad, egyik pillanatról a másikra értéktelenné, értelmezhetetlenné válik.

Hogy neked értelmezhetetlennek tűnik, annak talán inkább az az oka, hogy a tudományok bonyolultsága, az ismeretek irtózatos mennyisége, és egyre gyorsuló gyarapodása már emberi ésszel egyre kevésbé felfogható. De ez nem azt jelenti, hogy ezek az ismeretek tévesek lennének, csak azt, hogy egyre nehezebben látod át az egészet, egyre jobban elveszel az ismeretek között.

Én ezt nem tartom feltétlenül bajnak. Csak meg kell tanulnunk kezelni valahogy a ránk zúduló irtózatos mennyiségű információt.

Az értelem, az intelligencia minden bizonnyal továbbra is evolúciós fejlődésen megy keresztül, mint ahogyan eddig tette. Egészen biztos, hogy nem a mostani állapota a végleges, a változás folyamatos. Kérdés, hogy mennyire képes követni a genetikai fejlődés a technológiai és tudományos fejlődést, és ezek mögé hogyan képes felzárkózni a gazdaság, valamint a kultúra fejlődése. Ha bármelyik is lemarad ezek közül a többi mögött, az erős gátat szab a gyors fejlődésnek.

Azt mondják, az utolsó igazi polihisztor meghalt az ókorban. Ma már akkora tudásmennyiséget halmoztunk fel, hogy a tudományos differenciálódás elkerülhetetlen, egyszerűen nem elegendő egy ember életének hossza ahhoz, hogy akár csak egy fő tudományágon belül is minden régi ésúj vívmányt pontosan ismerjen. Már biológiai polihisztor sem létezik, fizikai sem, kémiai sem. Ma már ezeken belül is differenciálódni kell, egy bizonyos irányt, ösvényt kiválasztani.

Az emberi agy nagyon gyors fejlődésnek indult néhány millió éve. Egy nagy evolúciós ugráson ment keresztül, aminek következtében (evolúciós léptékben) kialakult a mai formája az agyunknak. Azóta nem történt lényeges változás benne, de nem is volt rá szükség. Viszont ilyen iramú fejlődéssel hamar eljuthatunk oda, hogy ez is kevéssé válhat. Hamarosan ismét a határokat fogjuk feszegetni, hiszen már ma is az emberi élet egyharmadára van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk tanulni mindazt, amit a hátralévő kétharmad része alatt kamatoztatni tudunk. És ez a tanulási időszak egyre hosszabbra fog nyúlni, ahogy halmozódik a tudásanyag, a tudásbázis. Ez hamarosan szükségessé, mi több, elkerülhetetlenné tesz egy újabb nagy lépést az intelligencia fejlődésében.

Mi lesz ez a lépés? Felgyorsul a tanulási folyamat? Ugyanannyi információt rövidebb idő alatt tudunk a fejünkbe erőszakolni? Lehetséges. De az információszerzés sebességének is kell legyen felső határa. Ha azt elérjük, akkor mi lesz? Az evolúció biztosan nem áll meg, nem arról híres.

Tehát milyen lépcső következik utána? Talán a telepátia kialakulása lesz? Képesek leszünk megosztani egymás között a gondolatainkat, érzéseinket, emlékeinket, tapasztalatainkat?

Esetleg úgy fog módosulni az ember fejlődése, hogy képes lesz visszaemlékezni arra, amit őseik már megtanultak? Vagyis örökölhetővé válik a generációk alatt felhalmozott tudás? Esetleg valami teljesen más dolog következik, amiről még csak halványlila gőzünk sincs?

Érdekes ezen elmélkedni, de szerintem ma még nincs ember, aki erre legalább hozzávetőlegesen biztos választ tudna adni.

Van olyan tudományág, amely egyes területei fejlődését vizsgálja. Még jóslatokba is bocsátkozik, de azért eléggé óvatosan.

Az információs robbanás éppen a közelmúltban (úgy 50-60 éve) kezdődött és ma is tart. De az mindössze az új információk keletkezésének mennyiségére vonatkozik, a tudomány azért eléggé óvatos, és csak nagyon ellenőrzött dolgokat fogad el. Bolyai axiómaelmélete a geometriában meglehetősen új és mellbevágó volt. De csak újabb hatalmas teret nyitott a tudományok e területeinek, nem rengetett meg semmit. Csak növelte a horizontot.

A későbbiekben is ez várható.