Miért mondható kevésnek az ismertsége a társadalomban annak, hogy a kvantumfizika bizonyította a tudat elsődleges szerepét az anyag felett?

A parapszichológia szerint a különböző "tudati hatások" sokszor nem függenek időtötöl. Létezik az úgynevezett mikro PK jelenség, amikor az egyén képes növelni vagy csökkenteni egy adott esemény valószínűségét. (Mondjuk kockadobás, de főleg véletlenszám generátorral dolgoznak).

Az eredmények egyrészt elég szignifikánsak, másrészt akkor is működik, ha például a kísérlet megkezdése előtt "kisorsolták" már az eredményt, és csak jóval később került sor a "befolyásolásra".

Ez a fajta jelenség egész jól paszol a tudat által összeomlasztott valószínűségi hullámok rendszeréhez.

Szóval, ha létezik a hatás, akkor ugyanúgy befolyásoljuk akkro is ha egy év múlva figyeljük meg, mintha azonnal.

Most pedig egy kicsit offolnék, ha nem haragudik meg senki.

Látom jártas vagy kedves utolsó a kvantumfizikában (vagy legalább is nállam jóval jártasabb). Hallottál már te olyanról hogy a "tudatot" bárhol is felhasználták volna mint eszköz? Csak úgy érdekelne.

Zoltán! Vitatkozhatunk rajta. Fizikus vagyok, nem laikus, mint a hozzászólók 99,99%-a. Akkor lássuk egyenként.

"Te is azt írtad, hogy míg rá nem nézel. Ezek a kísérletek és eredményeik értelmezhetetlenek a tudat nélkül !"

Ez a mondatod tökéletesen semmitmondó. Ugyanis maga a fizika értelmezhetetlen tudat nélkül. A fizikai modelleket tudattal rendelkező értelmes lények alkotják, ez egy magától értetődő alapfeltevés, amely a kvantumfizikában is így van. A késleltetett választásos kvantumradír kísérlet pedig nem a tudatról szól, hanem a komplementaritás elvéről.

"Maga a kétréses kísérlet, az ha elektront vagy akár fotont lövünk két résre, a mögötte kialakuló interfenrencia kép értelmezhetetlen a tudat, mint fogalom bevezetése nélkül !!!!! "

Na ne mondd! Vettél te már kvantummechanika tankönyvet a kezedbe? Mert lefogadom, hogy nem írtak még olyat, amelyben a tudat fogalmát definiálták volna a kétrés-kísérlet tárgyalása előtt.

"Teljesen másképp viselkednek az elektronok vagy a fotonok, ha megfigyeljük őket tudatosan, mint ha nem. Akárhogy csavarod a dolgokat, a tudat bevezetése nélkül ezt nem tudod megmagyarázni."

Megint egy téveszme. Neked nem kell tudatosan feldolgoznod egy mérési eredményt ahhoz, hogy egy rendszert hullámszerű vagy részecskeszerű viselkedésre bírjad. Azt megteszi helyetted a már említett dekoherencia, ami a te tudatodtól teljesen függetlenül végbemenő folyamat a természetben.

Házi feladat: képzeld el a Schrödinger macskája kísérletet úgy, hogy kinyitod ugyan a dobozt, de nem nézel rá a macskára, és nem tudatosul benned az állapota. Akkor a macska továbbra is szuperponált állapotban van, amíg rá nem nézel? Vagy esetleg belátod, hogy a környezetedben végbemenő fizikai folyamatok is elegendőek ahhoz, hogy "letapogassák" a macska állapotát, és beugrasszák egyik vagy másik klasszikus állapotba?

Sajnálom Zoltán! Veszítettél! Ne ezoterikus baromságokkal foglalkozzál, hanem próbáld megérteni a kvantummechanika alapjait. Lehetőleg a matematikájával együtt. Már ha egyáltalán értesz hozzá.

"Megint egy téveszme. Neked nem kell tudatosan feldolgoznod egy mérési eredményt ahhoz, "

Szia! nem vagyok szakmabeli, művészettel foglalkozom, nem is nagyon akarnék/tudnék vitatkozni, de BOHR többször leírta: "a részecskék máshogy viselkednek, ha figyelik őket!" Elég döbbenet volt számukra, és nem véletlen, hogy ott született meg a fizikai idealizmus. Azonkívül Goethe és Heisenberg levelezésében is vannak vonatkozó részek, amikor Goethe felhívta a figyelmet arra, milyen veszélyeket rejt, hogy a tapasztaló alany nélküli "objektív" valóságról beszélnek, H. természetesen megértette(nem gyakorizó szinten) G.-t és azt felelte, "igen,de a tudománynak végig kell vinnie,ezt mégis." Lett is atombomba, meg szörnyű társai.

Kedves #14-es!

Elhiheted, hogy egy fizikus jóval többet tanult, olvasott és foglalkozott kvantummechanikával, mint egy laikus művész ahhoz, hogy tudja, hogy Bohr állítása mit jelent. Bohr a mérésre mint fizikai történésre utalt. Azonban Bohr 1962-ben meghalt, azóta meg már tudunk sok minden olyat, amit ő még nem. A mérés fogalma már nem ugyanazt jelenti, mint amit akkor. Gondolom, te sem hiszed azt, hogy ameddig nem nézel rá egy mérési eredményre, addig a mérőeszköz sem mutat semmit. Mert akkor az makroszkopikus objektív valóságot kérdőjelezed meg.